Elfeledett alagutat találtak a londoni metróépítők
A londoni metró a világon az egyik legelső földalatti. Ilyen kiterjedt hálózatú közlekedési rendszer pedig különösen kevés helyen épült még száz évvel ezelőtt. Nem csoda hát, hogy ez a hatalmas földalatti alagútrendszer most már alapos felújításra szorul, és az is természetes, hogy a korszerűsítés során néha meglepetésekre bukkannak.
Most például a Notting Hill-i metróállomás felújításakor a munkások egy elfeledett alagutat találtak, amely egykor valószínűleg az egyik lift felé vezethetett. Amikor az ötvenes években az állomáson a liftet mozgólépcsők váltották fel, erre az alagútszakaszra többé nem volt szükség, ott maradt elfeledve, falain pedig szinte csodával határos módon épségben megmaradt jó néhány plakát. Ezek a fantasztikusan érdekes, színes plakátok szinte ajtót nyitnak London történetének egyik izgalmas fejezetére.
Howard Collins, a London Underground, vagyis a londoni földalatti működtetési igazgatója szerint “ez tényleg hihetetlen felfedezés. A londoni metró nagyon büszke történetére, ez az örökség identitásunk fontos alkotóeleme. Ezek az 1950-es évekből származó plakátok is mutatják, milyen érdekes a metro története. A korszerűsítési munkák során bukkantunk ezekre a fantasztikus kincsekre. Mindenkit ez úton is szeretnék megnyugtatni: Amíg meg nem találjuk a módját, hogy e plakátokat biztonságosan távolítsuk el a falról, addig itt maradnak, ahol találtuk őket. Gondoskodunk arról, hogy biztonságban várják ki, amíg új, méltó helyükre kerülhetnek.”
A plakátokon jól látható, milyen stílus és képi világ kötötte le a járókelők és utazók figyelmét. Az ötvenes évek reklámgrafikai stílusa a korábbi art deco mozgalom hagyományaira épített, markánsan eltávolodva a II. Világháború korának kötelező propagandájától és a háború utáni első évek nélkülözésének szürkeségétől. Ekkor végre lehetőség nyílt arra is, hogy a tervezők és a gyártók felhívják a figyelmet a fokozatosan újra megjelenő fogyasztási javakra.
A Notting Hill a filmbarátok számára ma például a Sztárom a párom című filmből ismert, de már akkor is számos kis művészmozi működött ebben a negyedben, melyek még ma is léteznek. Így kerülhettek bizonyos filmplakátok éppen erre a metróállomásra. (Például A Horse’s Mouth, a főszerepben Alec Guinness-szel, amely egy évvel korábban készült, és a plakát tanulsága szerint 1959-ben a királyi család tagjai is megtekintették)
Ezek a poszterek a folyamatosságot és a változást egyaránt jelzik. Az egyik például az Ideal Home nevű lakberendezési kiállítást reklámozza – ezt a kiállítást azóta is változatlanul minden évben megrendezik, még mindig az egyik legnépszerűbb londoni esemény. A Royal Blue nevű távolsági autóbusz-vállalat reklámja viszont azt mutatja, hogyan közlekedtek az emberek az ötvenes években, amikor az olcsó belföldi légi járatoknak még híre-hamva sem volt.
Végül az is érdekes, miként változott, mennyire bővült a főváros az ötvenes évek óta. Az egyik plakáton ugyanis egy autószerelő műhely hirdeti szolgálatait, az ott közölt telefonszám mindössze négyjegyű. Ma London már hétjegyű telefonszámoknál tart, melyekhez háromjegyű körzetszám-előhívó tartozik…
