Egy „sváb” tudós útja
Josef Schwing, a Mannheimi Egyetem palotabozsoki parasztfiúból lett germanista professzora a Nikolaus Lenau-díj idei kitüntetettje. Kutatásainak rengeteget köszönhet a magyarországi németség s a tudós azt is kiderítette: sok, ma használt német helysáégnevet helytelenül írnak..
A Magyarországhoz kötődő nagy költőről elnevezett díjat a minap adták át Pécsett. Amint Schwing méltatója, Lorenz Kerner, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának volt elnöke elmondta, a jeles tudós a Mohács-közeli Palotabozsokról, gazdálkodók családjából származik. A “sváb” família tulajdonát 1948-ban kisajátították, a fiúnak aba kellett hagynia gimnáziumi tanulmányait, alkalmi munkákból élt. Tehetségére így is felfigyeltek, 1952-ben ösztöndíjasként a francia-német szakra előkészítő kollégiumba került. Kitüntetéssel érettségizett, majd az ELTE-n romanisztikát és finnugor nyelvészetet vett fel. Az 56-os forradalomban a diák a Kisgazdapárt érdekében tevékenykedett, ezért a forradalom leverése után a megtorlás elől sok társával Nyugatra szökött. Mivel tanulmányairól semmiféle igazolása nem volt, Németországban azokat nem tudta folytatni. Mosogatóként kezdte, majd egy nagy vegyipari cégnél szerzett kereskedelmi képesítésével utóbb vállalkozó lett.
Vállalkozóból nyelvész
Schwing a hosszú, kényszerű kitérő után a 60-as évek közepén a Heidelbergi Egyetemen fejezhette be nyelvészeti tanulmányait, majd elkötelezte magát a hivatás mellett, amire mindig is vágyott. Egy évtizeden át volt a pfalzi nyelvjárás szótárának szerkesztője, majd 45 évesen doktorált: disszertációját a palotabozsoki német dialektus nyelvtanáról írta. Ezen a szakterületen alkalmasint egyedülállót alkotott: a most 84 éves tudós mindmáig évente több alkalommal járja Magyarországot, hogy a településeken magnóra vegye a németség különböző nyelvjárásait. Mint kitűnt, máig rengeteg a hasonlóság a Pfalzból majd 300 évvel ezelőtt Délkelet-Európába vándoroltak által hajdan használt nyelv és leszármazottaik mai dialektusai között. Ő szerkesztette a Duna-vidéki németek folyóiratát, megírta a 1944-48 közötti jugoszláviai német üldözések történetét.
A tudós nem csak a nyelvnek, hanem a néprajznak, a német kisebbség életmódjának, szokásainak, építészetének is kutatója. A Magyarországon és a szomszéd országokban tett útjain húszezernél több fényképet készített, illetve gyűjtött, köztük 1500 rendkívül értékes történelmi fotográfiát. Különleges részét képezik a gyűjteménynek azok az eredeti felvételek, amelyek az 1944-48 között kényszermunkára a Szovjetunióba hurcolt „svábokról” szólnak. Ugyancsak páratlan teljesítmény, hogy a tudós kétkötetes munkát írt Pécs városának a történelemben kialakult elnevezéseiről. Ezzel a megyeszékhely az egyetlen magyar város, amelynek neveiről átfogó tudományos munka született. Néhány éve jelent meg Schwing kötete a Dél-Dunántúl településeinek német elnevezéseiről. Az ő kutatásai derítették ki, hogy bár napjainkban sok, a német kisebbség által is lakott településén kiírják azok német nevét, azok nagyrészt helytelenül kerültek be a német írott nyelvbe. A Kárpát-medence falvainak, városainak egyébként többségükben volt német neve, még a tisztán magyarok lakta településeknek is – de különbözőek...
A fáradhatatlan kutató 76 évesen szerezte meg a magántanári címet a Mannheimi Egyetemen. Tudományos munkája mellett a legkülönbözőbb módon segítette és segíti volt hazáját és honfitársait. Közreműködésével rengeteg számítógép került a pécsi, a veszprémi és a debreceni egyetemre, a Máltai Szeretetszolgálat és a Caritas sok ruhát szállított a rászorulóknak, a németet tanító iskolák könyveket kaptak.
