Egy „letartóztatott ingatlan" Kijevben
Az Európai Unió és Ukrajna között január elsejétől érvénybe lépett társulási szerződés, továbbá az ezt megelőzően elfogadott kijevi törvények és rendeletek egyaránt azt hívatottak elősegíteni, hogy Ukrajna mielőbb túljusson a gazdasági ellehetetlenülés állapotán, fejlődjön végre a szabadkereskedelem, jöjjenek bátran a befektetők. Ezekre építve három magyarországi cég (is) elhatározta, hogy korábbi ukrajnai üzleti kapcsolatait továbbfejleszti, ám mint kiderült, a gyakorlatban a dolgok másként alakultak...
Pedig olyan szépen indult minden! A szállítással és agrárügyekkel, elsősorban gabonával foglakozó két budapesti és egy nyíregyházi székhelyű cég (nevük és címük a szerkesztőségben) kijevi sajtótájékoztatójukon november közepén bejelentették, hogy tevékenységük intenzívebbé tételének szándékával növelik tőkéjüket a(z amúgy nem túl jelentős, a bejelentett 123 ukrajnai bank közül sorrendben a 111-edik) Finance Bankban, részvények vásárlásával 40, később 50 százalékra emelnék tulajdonosi hányadukat, e céllal húszmillió euróval lépnek be az üzletbe. A sajtókonferencián részt vett Keskeny Ernő kijevi nagykövet, aki kifejezte afeletti örömét, hogy a – nehéz időkben sem távozott – OTP Bank mellett immár a Finance Bank esete is jelzi: a magyarok bíznak Ukrajnában.
A befektetés egyik motivációja az volt, hogy a Finance Bankkal a résztulajdonukban hozzájuthatnak egy jelentős ingatlanhoz a kijevi Zlatousztovszka utcában, ahol egyebek mellett a cégtársak közös vállalati irodáját is berendeznék. Innen vezényelnék Ukrajna-szerte a tevékenységüket, amely például olyan elemekkel gazdagodna, mint az agrártermelés korszerűsítése új tudományos kutatási eredmények felhasználásával (hasonló akciókra már szovjet időkben is akadt precedens, ilyen volt például a bábolnaiak közreműködése a moldovai gabonatermesztésben).
Az ügymenet szabványszerűen folyt: a dokumentációt jogilag szakvéleményezték, a szerződést aláírták, a pénzt kifizették, a cégtársak el akarták kezdeni a felújítási munkálatokat, és készültek a beköltözésre, de legalább a helyszín alaposabb szemrevételezésére. Annál nagyobb volt a meglepetésük, amikor az épület bejáratánál rendőrök állták útjukat, s dacára a felmutatott érvényes tulajdoni papíroknak, nem engedték őket bemenni.
A példátlan eljárás miatt a cégtulajdonosok és kijevi jogi képviselőjük nekiállt utánanézni, hogy mire is hivatkoznak a hatóság emberei. A hihetetlenül bonyolult történet részletes ismertetésére nem elég a terjedelmünk. Illusztrációként talán: az előző tulajdonosok törlését az amúgy jól fejlett ukrán bürokrácia nem mindig végezte el. Az ominózus ingatlan korábban egy RKK rövidítésű ukrán társaság tulajdonát képezte, e társaság kezességet vállalt egy ukrán állampolgár sokmilliós kölcsönfelvételéhez, jelzálogként felajánlva a Zlatousztovszka utcai épületet. Miután azonban az „ukrán állampolgár„ egy grivnyát sem törlesztett a kölcsönből, a bank lépett: hozzálátott eladni az épületet, hogy így visszaszerezze betéteseinek pénzét. Az ingatlant azonban egy jogalkalmazó az érintett Sevcsenko kerületből, bizonyos Bihur nevű bíró utólag „letartóztatta” (a magyar cégek kijevi közös képviselője, Dennisz Mackevics ügyvéd szerint Ukrajnában a törvénykezési folyamatokban létezik ilyen szakkifejezés), vagyis hozzáférhetetlenné tette a mégoly jogos új tulajdonosok számára. Nos, ennek a döntésnek szereztek érvényt a kerületi rendőrök – jóllehet lapjelentések szerint az épület egy helyiségét „valakik„ most is kiadják „kaukázusi nemzetiségű” beköltözőknek... Az ingatlan amúgy nem lebecsülendő darab: közel négyezer négyzetméter összterületű helyiség-komplexum az ukrán főváros központjában. A pillanatnyilag az összes törvényes lehetőséget érvényesíteni szándékozó magyar befektetők, ukrán partnereikkel vállvetve, felvették a kesztyűt és járják a jogi utat (vagy inkább útvesztőt) Ukrajnában, közben szóban tájékoztatták a történtekről a kijevi magyar nagykövetet, írásban pedig a szakminisztérium illetékeseit a Bem-rakparton.
A történetben tehát sok a bizonytalan elem, egy azonban valószínűsíthető. Az esetsorozatban az említett egyenruhások, a mögöttük álló hivatali tisztviselők és jogászok nem jelentik az utolsó szemet a láncban. Efféle akciókhoz nagyobb befolyásoló erők és tényezők is szükségeltetnek, amelyek nem okvetlenül holmi ingatlanok, hanem egyes gazdasági szférák birtoklásáért akarnak – és képesek – eredménnyel hadakozni. Az ukrán vezetésnek – amely számos esetben meghirdette már az országot, de legalábbis annak egy-egy szegmensét továbbra is gúzsba kötve tartó oligarchák elleni harcot – maradt még némi tennivalója. Annak eredményességére pedig a jó párszor már csalódott Európai Unió is odafigyel..
