Egy államelnök lassú politikai halála
Christian Wulff német államfő részben olyasmibe bukhat bele, amelybe belebukhat bármely politikus-társa: anyagi előnyök elfogadása barátoktól – akik történetesen a gazdasági élet szereplői. Ám a tapasztalt politikus, tavalyig tartományi kormányfő,elkövetett még egy, súlyosabb hibát: ahelyett, hogy beismerte volna az adott környezetben bocsánatos vétkét, hivatali súlyával megpróbálta megakadályozni, hogy a sajtó újabb részleteket hozzon nyilvánosságra viselt dolgairól. Ez viszont már megbocsáthatatlannak bizonyult és alkalmasint felgyorsította Wulff politikusi agóniáját. Különösen azután, hogy tisztázónak szánt országos tv-interjújában tett kijelentését az érintett újság, amelyre az elnök nyomást próbált gyakorolni, kapásból cáfolta.
A történetben kulcsszerepet játszó interjút szerdán este, csúcs-időben közvetítette a közszolgálati ARD-hálózat. A kérdezők az ARD és a másik közszolgálati csatorna, a ZDF vezető berlini riporterei voltak. A szövetségi államelnöknek például ilyen kérdésekre kellett válaszolnia:
„Képes-e a történtek után hitelesen megvédeni a sajtószabadságot más országokban, például Magyarországon?
„Nem gondolja-e, hogy az elmúlt hetekben tanúsított magatartása súlyos károkat okozott az államfői hivatal tekintélyének?”
„Hogyan kaphatott banki hitelt olyan, rendkívül kedvezményes feltételekkel, amelyekről az átlagpolgár csak álmodhat?”
„Lehet még ezek után elfogulatlan – van még tekintélye?…”
Christian Wulff láthatón felindultan, vélt igaza tudatában próbált érvelni. Arra hivatkozott, hogy a vitatott ügyek szereplői valamennyien régi, gyermekkori barátai. Ezért vett fel éppen tőlük kölcsönt, ezért fogadott el meghívást azok hazai vagy külföldi nyaralóiba. Miért ne lehetnének egy vezető politikusnak, államelnöknek is barátai, miért ne tölthetné azokkal szabadságát? Semmiféle törvényt, előírást nem sértett meg, mondotta. Ha hibázott, akkor abban, hogy nem volt tekintettel a látszatra – majd nem hozta azonnal nyilvánosságra a vitatott ügyek minden részletét.
Egy valamiben önkritikát gyakorolt: helytelen volt megfenyegetnie a Bild főszerkesztőjét. Wulff súlyos következményekkel fenyegette a milliós példányszámú bulvárlap főszerkesztőjét, ha az újság másnap újabb részleteket hoz nyilvánosságra az elnök viselt dolgairól. Egyébként csak a cikk közzétételének egy napos elhalasztását kérte, így Wulff, aki egyébként annak idején már elnézést kért a főszerkesztőtől az annak üzenet-rögzítőjén hagyott fenyegetőzésért.
A Bild főnöke ezt az állítást azonnal cáfolta: nem halasztásról volt szó, az államfő azt akarta elérni, hogy az írás egyáltalán ne jelenjen meg... Ez alighanem tovább rontotta Wulff helyzetét, aki interjújában még arról beszélt: nem gondol a lemondásra, annál is kevésbé, mert igen sok polgár biztosítja támogatásáról. A közvélemény-kutatások ennek ellenkezőjét mutatják: a hét elején még a lakosság kétharmada Wulff mellett volt, a hét közepére már csak 47 százalék állt ki maradása mellett s ez az arány az interjút követően tovább csökkent. A történtek után nem csak ellenzéki politikusok igényelték nyilvánosan lemondását, de jöttek ilyen hangok saját pártjából és a koalíciós partner FDP-ből is.
Merkelnek újra választania kell?
Angela Merkel kancellár tavaly júniusban, Horst Köhler államelnök váratlan lemondása után jelölte annak utódjául párt-társát, a sikeres alsó-szászországi miniszterelnököt. Bennfentesek szerint elsősorban azért, hogy eltávolítsa a napi politikából egyik fő vetélytársát, a CDU elnökhelyettesét, aki veszélyeztethette volna Merkel helyzetét. A választás nem bizonyult ideálisnak, mert az SPD és a Zöldek sokkal ismertebb és sokkal vonzóbb, értékesebb jelöltet állítottak: Joachim Gauck, egykori NDK-béli ellenállót, aki az egyesülés után az állambiztonság iratait őrző hivatal első vezetője volt. Fáradozásuk, hogy a köztiszteletben álló Gauck támogatására bírják a CDU/CSU-t, kudarcot vallott. Miután a párton kívüli Gauckot az elnököt választó Szövetségi Gyűlésben liberálisok is támogatták, a kormányzó CDU jelöltjét csak a harmadik szavazási menetben sikerült megválasztani.
Amennyiben Christian Wulff végül távozásra kényszerül, Merkel kancellárra vár az utód kiválasztásának nehéz feladata. A lehetséges jelöltek egyikéről már tavaly szó esett: Ursula von der Leyen, akkori szociális, jelenlegi munkaügyi miniszter neve sokat szerepelt. A hétgyerekes orvosnő 2010-ben nagyon is szeretett volna hazája első női elnöke lenni, de a nő-kancellár mást választott.
