Édesszájú svédek

A dolog mérhetetlen veszélye abban rejlik, hogy magad válogatsz. Elszánt léptekkel avagy somfordálva megközelíted a helyet, melyet körben, szemmagasságig átlátszó, válogatott finomságokkal teli dobozok borítanak. A papírzacskók és homokozólapátok pedig csak arra várnak, hogy megragadd őket, és zsákolj kedvedre. Ám előbb, persze szemlét tart az ember: milyen is az aznapi kínálat. A választék színek, ízek s az alapanyag fajtája szerint szortírozott, hogy mindenki könnyen megtalálja, amire a foga fáj.


A legkisebbek kétségtelenül nyalókapártiak, hacsak nem a puha habcukorkákért vannak oda; a nagyobbak inkább a gyümölcsízű gumicukorkákra és tejkaramellekre csapnak le, a kiskamaszok imádják az extrém formájú és ízű furcsaságokat, mint a häxvrål (boszorkányüvöltés) vagy az elefantprutt (ennek magyar hangja talán ki is található), míg a fekete ánizsosakkal a kamaszok szokták telepakolni a zacskót – ám külön tábora van az édes és a sós változatnak. Vannak, akik a szivárványszín drazsékra esküsznek, s vannak, akik a csokiban megfuttatott puffasztott rizst és zabot favorizálják. Ami pedig minden svédek vágya már egyheti nyaralás után: a geléhallon – az itt látható szívek málnaformában!

Vészesen nő azok száma, akik – hogy valamennyire megnyugtassák magukat – messzire kerülik a színes szélesvásznú polcsort, s a barnás árnyalatokkal csalogató naturgodis felé veszik az irányt. S az igényeket kielégítendő, Karamell Kungen ebben is szolgálatunkra áll: egyre-másra új ötletekkel, s ízekkel áll elő. Vannak a mandula-mogyoró-dió-pisztácia-paradió, s még ki tudja milyen magok fekete- vagy tejcsokis és joghurtos bevonattal, de grillázs formában is, aztán a kandírozott ananász-alma-kivi-eper-narancs-papaya s más gyümölcsdarabkák, ugyanilyen módon. Majd a 'nehézsúlyú' csapat sorakozik: a müzliből, kókuszból, mazsolából, darát mogyoróból csoki vagy joghurt hozzáadásával gyúrt energiabombák.


Ha azt mondjátok eléééég! – megértem. A helyzet ugyanis az, hogy a godis-evés a svédek igen furcsa népszokása. Mi esszük a legtöbbet a világon, pont kétszer annyit, mint az átlagos európai. Senki nem érti, hogyan jutottunk el idáig. Sokan úgy vélik azonban, hogy a szabad rablás az oka mindennek. Vagyis, amikor a 80-as évek elején Karamell Kungen ravasz módon kezünkbe adta a zacskót és a kis lapátot. Míg akkor 10 kg körül, ma 17 kg édességet tömünk magunkba, s így 1,5 milliárd koronát az ő zsebébe! Ez idő alatt a svédek súlya átlagosan 5 kilóval nőtt! Annak ellenére, hogy 83%-uk rendszeresen mozog, sportol, többségük tudatos élelmiszer vásárló és odafigyel, mit, mennyit és milyen minőséget eszik.

Hogy a svédek tokiga i godis(bolondulnak az édességért) – ennek oka talán a régmúltban is kereshető: a cukrot kizárólag külföldről tudták beszerezni, így rendkívül drága volt (ezekre a szűk esztendőkre emlékeznek azzal a szokással is, hogy a kenyér tésztájába mindig tesznek egy kis cukrot). Majd mikor, úgy 200 évvel ezelőtt, a német közvetítéssel idekerült cukorrépa termesztésével önellátóvá váltak - olcsóbb lett a cukor, s az édességek is elérhetővé váltak mindenkinek. A századfordulón mintegy 100 cukorka- és csokoládégyár üzemelt. Az 50-es években a fogorvosok intelemére vált szokássá a lördagsgodis, így terelve a szombatra a gyerekek édességvágyát. Ám ennek csak az lett a vége, hogy hétvégén még többet 'vétkeztek' a gyerekek - s a felnőttek is. Aligha van még egy ország, ahol a felnőttek ennyire édesszájúak volnának. S 'szombat' is több van, mint évi 52: húsvét, karácsony, halloween, munkából jövet- és menet, nyári vakáció, szülinap, péntek este, hétfő reggel...

Kapcsolódó korábbi cikkem:

Még több érdekes olvasnivaló a