E felvonulásokat bevezetik: az uszító, vérlázító orális mutatványok
Tomcat nem átall olyasmit állítani, hogy a békés, derűs, mi több, keresztény erkölcsi példamutatást sugározni hivatott ártatlan felvonulásaik provokátorok aknamunkája következtében válnak primitív dúvadak randalírozásává.
Úgy érzem, nem tekinthetünk el azoktól az uszító, vérlázító orális mutatványoktól, amelyek e felvonulásokat bevezetik. Aki ezekből békére és megbocsátásra buzdító szándékot vél kihallani, az súlyos mentális kihívásokkal küzd.
Nem hiszem, hogy ezeket a megszólalókat tartaná Tomcat úr provokátoroknak, hiszen a szervezőknek csak egy szavukba kerülne, hogy az ilyen „programadókat” távol tartsák békés összejövetelüktől.
Ő nyilván a fentiekben említett beszédértelmezők népes táborához tartozik, így szerinte a pódiumon elhangzottaknak és a későbbi dúlásoknak semmi közük egymáshoz.
A felvonulásról szóló tudósításokban láthattunk arcát szemérmesen eltakaró, utcai szeméttartót elmélyülten rugdosó mélymagyart, kukákat borogató és gyújtogató békeharcost, a rendőröket minden kezükbe kerülő tárggyal hajigáló szittyákat és egyéb alja népséget.
De úgy tűnik, a tomcati besorolási szisztéma szerint ezek az „urak” sem tekinthetők provokatőröknek, mert ha azok lennének, maguk a szervezők állítanák le őket, nehogy békés szándékaikra árnyék vetüljön. Mi több, ha az illetőket bíróság elé állítják, Tomcat és hívei kárörvendő kacarászással látogatnának el a tárgyalásra, nem pedig a bírákat fenyegetnék puszta jelenlétükkel, nekik kedvező ítélet kierőszakolása érdekében. (Jelzem: feltűnő sikerrel!)
Szóval, Tomcat úr, most már nagyon szeretném tudni, hogy Ön szerint valójában kik azok a provokátorok.
Kovács István
Budapest
