DSK bukása: egy karaktergyilkosság forgatókönyve

Pusztító erejű tornádóként zúdult a francia politika világára Dominique Strauss-Kahn hétvégi New-York-i letartóztatásának híre. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) francia vezérigazgatóját, akiben a hazai közvélemény nagyobbik része már a 2012-es elnökválasztás leendő szocialista győztesét látta, szexuális bűncselekmény kísérletének vádjával vette őrizetbe a harlemi rendőrség. Bukása az elnökválasztási erőviszonyok jelentős módosulását eredményezheti.

2011. május 17., 13:56

A 62 éves, nemzetközi reputációjú közgazdász-politikust szombaton délután (európai idő szerint vasárnap hajnalban), a Kennedy repülőtéren állította elő a New York-i rendőrség, miután a manhattani Sofitel luxushotel egy 32 éves szobaasszonya feljelentés tett ellene nemi erőszak kísérlete, szexuális zaklatás és személyi szabadság korlátozása címén. A repülőtérre röviddel azelőtt kiérkezett IMF-vezért alig tíz perccel a felszállás előtt, egy Párizsba induló Air France gépről szedték le, és beszállították a harlemi kapitányságra. Strauss-Kahn (akit hazájában DSK-ként emlegetnek) nem tanúsított ellenállást, de egészében tagadta a terhére rótt cselekményt. Pár órával később a feljelentő hivatalosan is azonosította állítólagos támadóját. Az ügyben kirendelt bíró hétfőn délután, egy DNS-vizsgálat elvégzését követően úgy döntött, hogy a védők által felajánlott egymillió dolláros óvadék ellenében sem helyezi szabadlábra az IMF vezetőjét.

A vádlottnak legközelebb május 20-án kell megjelennie a bíró előtt, addig börtönben marad.

A francia médiában vasárnap reggeltől valóságos nyilatkozatcunami indult be, a politikai színpad valamennyi oldalának szereplői állást foglaltak a nemzetközi botrány ügyében. Martine Aubry, a francia Szocialista Párt (PS) főtitkára, akit „villámcsapásként” ért a hír, az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartására, felelős magatartásra, az egység megőrzésére hívta fel pártját. Arról egyelőre nem szólt, mi következik abból, hogy a PS legesélyesebbnek tartott lehetséges elnökjelöltje minden valószínűség szerint kiesett a jövő évi küzdelem aspiránsai közül. Francois Baroin kormányszóvivő tévényilatkozatában szintén az óvatosság követelményét emelte ki, hangsúlyozva, hogy a kormány tartja magát az ártatlanság vélelméhez és tudomásul veszi az amerikai igazságügyi eljárást.

DSK egyik bizalmi embere, Jean-Marie Le Guen kétségbe vonta az IMF-elnök erőszakos fellépéséről szóló információt, amely szerinte ellentmond a politikussal személyes kapcsolatban állók tapasztalatainak. Dominique Paillé, az UMP kormánypárt volt szóvivője a manipuláció lehetőségére utalt: szerinte DSK egy banánhéjon csúszott el, amelyet szándékosan vetettek a lába elé. Ugyanakkor hozzáfűzte: azért tehették ezt meg, mert tudták, hogy sebezhető. Christine Boutin, az UMP-vel szövetséges Kereszténydemokrata Párt elnöknője is úgy vélekedett, hogy csapdát állítottak Strauss-Kahnnak, s és az beleesett. Az elnöknő szerint a manipuláció forrása lehet maga az IMF, vagy a francia jobboldal, de akár a baloldal is.

Jacques Attali neves közgazdász, a néhai Francois Mitterrand szocialista elnök egykori tanácsadója tényként szögezte le: bárhogy alakuljon is a történet, DSK már nem tud indulni pártja elnökjelölti előválasztásán, végképp kiesett a versenyből. Ő sem zárta ki, hogy az IMF-vezér manipuláció áldozatául esett.

DSK Achilles-sarka

Az ügyben megszólaló francia közéleti személyiségek közül többen tettek célzást az ellenállhatatlan sármőr hírében álló Strauss-Kahn közismert gyengéjére: nem tud ellenállni a gyengébbik nem vonzásának.

Amikor 2007 nyarán (a frissen megválasztott Nicolas Sarkozy elnök hathatós brüsszeli közbenjárásától megtámogatva) az IMF vezetőjévé választották a korábbi szocialista kormányok briliáns képességű volt pénzügyminiszterét, elsőként a baloldali Libération brüsszeli tudósítója fogalmazott meg kétségeket a döntés helyessége iránt. Jean Quatremer blogbejegyzésében figyelmeztetett: „Strauss-Kahn egyetlen igazi problémája a nőkhöz való viszonya”.

Aggodalma néhány hónap múlva igazolódott. 2008 januárjában lepleződött le, hogy az IMF új főnöke titkos viszonyba keveredett egyik beosztottjával, Nagy Piroska közgazdásszal. A hónapokig húzódó vizsgálat végén a szervezet felmentette a hatalommal való visszaélés és jogtalan előny biztosításának vádja alól a vezérigazgatót.A magyar nő, aki elismerte, hogy kényszer nélkül ment bele a házasságtörésbe, távozott az IMF-től. DSK neje, Anne Sinclair francia-amerikai tévészemélyiség hajlandó volt fátylat borítani az "egyéjszakás kalandra".

A francia közvélemény hamar napirendre tért az „egyszeri botlás” fölött, a hétvégi manhattani krimi kipattanása után azonban a hazai médiában hirtelen előkerült egy 2007-es tévéfelvétel, amelyben a most 31 éves Tristane Banon újságirónő, DSK lányának barátnője elmesélte, hogyan támadta le egy 2002-es interjúkészítés alkalmával a politikus. A szoknyavadász interjúalany nevét az akkori tévéfelvételen kifütyülték. Az eset elszenvedője most úgy döntött, hogy utólag tesz feljelentést DSK ellen.

A Libération hétfői híradása már-már a sci-fi határát súrolja. A lap felidézi, hogy április végi párizsi látogatása idején DSK együtt ebédelt a lap tudósítójával, akinek elárulta: attól tart, hogy megfigyelik és esetleg kelepcébe csalják valami pénz- vagy nőüggyel kapcsolatban. Elképzelése szerint bármikor ,,előkerülhet egy autóparkolóban állítólag megerőszakolt nő, aki majd 500 ezer eurót kap, a sztoriért”.

Összeesküvés-elmélet vagy paranoia?
Április végétől valóban felforrósodott a légkör a Valutaalap rendkívül sikeresnek ítélt francia igazgatója körül, aki - bár elnökjelöltségi szándékát hivatalosan még nem jelentette be - a politikusok népszerűségi versenyében hónapok óta biztosan tartja első helyét, miközben Sarkozy elnök legjobb esetben is csak a harmadik helyen áll.

DSK jól érezte, hogy valami készül ellene. Május 3-án jelent meg először a sajtóban az a névtelen felvétel, amelyen Strauss-Kahn és felesége egy Porsche Panamera luxuskocsiba szállnak be Párizs egyik legelegánsabb pontján, a Vogézek terén lévő lakásuk előtt. A 150 000 euró (mintegy 40 millió forint) értékű gépkocsiról mindenkinek a szemérmetlen gazdagság, DSK esetében a „kaviárbaloldal” fogalma jut az eszébe. A kép nézőjében óhatatlanul felötlik az az ellentmondás, hogy a társadalom elesettjeinek képviseletét, a szolidaritás elvét hirdető szocialista párt leendő köztársasági elnöke fényévnyi távolságban van azoktól, akiknek nevében politizál.

A felvétel bejárta a francia sajtó minden zugát, s zajos visszhangot keltett. A lapok versengve kezdték leltárba venni a Strauss-Kahn házaspár valóban bőséges vagyonát, a párizsi, georgetowni ingatlanoktól a marrakeshi villán keresztül Anne Sinclair műgyűjtőó nagyapjától örökölt műkincsgyűjteményéig.


Időközben kiderült, hogy a Porsche DSK egyik közeli barátjáé, s az is, hogy a médiaoffenzíva elindításában úttörő szerepet vállalt az Atlantico.fr hírportál, amelynek Sarkozy volt kampányfőnöke, Arnaud Dassier a tulajdonosa, A Porsche-fotóval kezdődött hangulatkeltést már semmi nem tudta leállítani. A France Soir például arról tudósította olvasóit, hogy az IMF főnök a celebek New York-i szabójánál, darabonként 35 000 dollárért varratja öltönyeit. DSK-nál itt elszakadt a cérna. Múlt pénteken – egy nappal a manhattani ,,lebukás” előtt – közleményben jelentette be, hogy ügyvédei útján rágalmazási pert indít a France Soir ellen.

A hétvégi események sorában is van néhány több mint figyelemre méltó elem. DSK repülőtéri előállításának hírét elsőként egy francia internetező tette fel a Twiterre, bő egy órával azelőtt, hogy az amerikai sajtóban megjelent volna, s alig húsz perccel azután, hogy a jelenet lezajlott a helyszínen. Jonathan Pinet, a kormányzó UMP ifjúsági szervezetének aktivistája egy amerikai kapcsolatára hivatkozva azt tudatta, hogy DSK-t egy New York-i hotelből vitték el. Ez a részlet ugyan téves, de az alapinformáció később igaznak bizonyult. Az is tény, hogy a twitterező ifjútól a hírt ugyanaz az Atlantico.fr vette át, amely a Porsche-fotót is útnak indította.