Dönitz „államelnök” különbékét akart
Amerikában, Nyugat-Európában május 8-án ünneplik a „V-day-t”, a második világháború befejezésének napját – Oroszországban egy nappal később. Az ok: a németeknek a gyakorlatban kétszer kellett aláírniuk a feltétel nélküli fegyverletételről szóló okmányt. Először történetesen még május 7-én. A franciaországi Reimsben, Dwight Eisenhower amerikai tábornok, a szövetséges csapatok parancsnoka főhadiszállásán Alfred Jodl vezérezredes hajnali fél háromkor írta alá a papírt. Ehhez Karl Dönitz tengernagytól kapott felhatalmazást, aki Hitler április 30.-i öngyilkossága után – a „Führer” végrendelete értelmében – Németország államfőjeként lépett fel.
Dönitz posztja átvételekor nyilatkozatot adott ki, amely szerint a harc immár csak egyetlen cél érdekében folytatódik, „hogy megmenthessék a német embereket az előrenyomuló bolsevista hordáktól”. Ennek tükrében Jodl valójában csak arra kapott felhatalmazást, hogy a nyugati szövetségesek előtt tegye le a fegyvert, Holott a náci vezetés természetesen tisztában volt a Hitler-ellenes koalíció még 1943-as, casablancai határozatával, miszerint a németeknek szövetségük előtt kell letennie a fegyvert.
E ténnyel szembesülve Jodl azután aláírt Reimsben, de Eisenhower egy engedményre hajlandó volt: annak érdekében, hogy a német haderő minden egységét értesíthessék a fegyverszünetről, az csak másnap, május 8-án este 23 órakor lépett életbe. Időközben a németek – sikerrel - azon fáradoztak, hogy Közép- és Dél-Németországból minél több katonájukat menekíthessék nyugatra, így ott kerüljenek fogságba, ne a szovjeteknél.
Sztálin külön aláírást akart
Sztálin persze – arra hivatkozva, hogy a reimsi aktusnál magas rangú szovjet tisztek nem voltak jelen - ragaszkodott hozzá, hogy a fegyverletételt előttük is aláírják. Ennek nyugati partnereik részéről annál kevésbé volt akadálya, mivel Eisenhowernál csak a szárazföldi haderő képviselői voltak jelen. Így május 9-én Berlin-Karlshorstban, Zsukov marsall előtt a Wehrmacht parancsnokai mellett a hadiflotta és a légierő vezető képviselői is aláírták a kapitulációt – amely egyébként akkor már érvényben volt.
Dönitz „államelnök” egyébként hírhedt volt könyörtelen tengeralattjáró-háborújáról s arról, hogy még az utolsó napokban is sok, a harcot feladó katonát végeztetett ki. „Kormányával” hamarosan letartóztatták. A nürnbergi nemzetközi törvényszék 10 évre ítélte, büntetését le is ülte. 89 évesen halt meg 1980-ban, Hamburg melletti otthonában. Egyedül – mindkét haditengerész fiát még a háborúban elveszítette.
