Devizahitelek: ez még mindig nem a vége

Ahogy az előre látható volt, az ígéretek ellenére nem oldódik meg az idén a devizahitelek problémája. Ígéretekben persze korábban sem volt hiány, a Fidesz-kormány éppen négy éve jelentette be, hogy azonnal kézbe veszi az ügyet és hónapokon belül rendezi azt. Ehhez képest a legújabb törvénytervezet szerint a devizahitelesek a jövő év közepére számíthatnak a törlesztőrészleteik tényleges csökkenésére, a forinthitelesek viszont az egyoldalú szerződésmódosítások miatti esetleges korrekcióra akár 2015 végéig várhatnak.

A késlekedés oka az, hogy a többéves halogatás után az idei választási évben hirtelen felgyorsult kormányzati aktivitás – ahogy ezt már korábban többször megírtuk – eleve teljesíthetetlen határidőket irányzott elő a több százezer, jogi és pénzügyi szempontból egyaránt bonyolult elszámolási feladat végrehajtására. A nyár elején elfogadott törvény szerint az egész procedúrának, beleértve a pereket, a szerződések visszamenőleges módosítását, a korrekciók pontos nagyságának meghatározását és a mindezt várhatóan kísérő viták rendezését még az ősszel be kellene fejeződnie, ami teljesen irreális elképzelés volt.

A bankok elszámolására most előterjesztett csomag már teljesíthető határidőket tartalmaz, és nem csupán a devizahiteleket, hanem minden olyan kölcsönszerződést érint, amely nem felel meg a tisztességesség feltételeinek. Eleve abból indul ki, hogy a bankok tisztességtelenül jártak el az ügyfelekkel szemben, és igen szigorúan megszabja, minek alapján és mely feltételek mellett kell a korrekciókat végrehajtani.

A leglényegesebb pontok közé tartozik, hogy a forinthitelekre is vonatkozik az elszámoltatás, amelynek pontos szabályait és képletét az MNB határozza meg, és a bankoknak azt kell alkalmazniuk. A kiindulópont az, hogy a tisztességtelenség miatti többletfizetések előtörlesztésnek számítanak, ami egyértelműen az adósoknak kedvez. Ennek persze komoly visszamenőleges adminisztrációs és adózási hatása van, mivel a már elfogadott banki mérlegeket módosítani szükséges, ami a befizetett adókat is befolyásolja. A mutatkozó különbözetet a bankok a jövő évtől a társasági adójukból levonhatják, már ha persze lesz elegendő nyereségük ehhez.

A devizahiteleknél a több lépcsőből álló folyamatot a jövő év közepéig, a forintügyleteknél 2015 végéig le kell zárni. Az utóbbiaknál a kamatmódosítások miatti kompenzáció meghatározása a törvény szövege alapján nem lesz egyszerű, mert azt úgy lehet értelmezni, hogy a szerződéskötéskori kamatszint az irányadó. Ha ez így lesz, az adósok nem fognak örülni, mivel a hitelkamatok azóta lényegesen csökkentek, azaz nekik kellene még fizetniük, nem pedig a bankoknak. Úgy tűnik, azok járnak rosszul, akik nem akartak árfolyamkockázatot, ezért inkább magasabb forintkamatot és ebből következően nagyobb terhet vállaltak. A devizahiteleseknél viszont még a végtörlesztők is kaphatnak vissza pénzt, pedig ők a kedvezményes árfolyammal már 370 milliárd forintot nyertek, aminek harmadát az adófizetők pénzéből kapták.

A teljes elszámolás kormányzati becslések szerint ezermilliárd forinttal terheli meg a bankokat. A kormányfő szerint ennek nyomán a törlesztőrészletek átlagosan egyharmaddal alacsonyabbak lesznek, ezt azonban a konkrét alapkalkuláció nem támasztja alá: ha tényleg ezermilliárd lesz a korrekció, annak 26-28 százalékos csökkenési hatása lehet, változatlan forintárfolyamon. Ha azonban a forint gyengül, a hatás is kisebb lesz: ne feledjük, a törlesztőrészletek megugrásában a legnagyobb része a forint zuhanásának van, ahogy azt a Nemzeti Bank elemzése is kimutatta, mely szerint 2010 közepétől váltak kedvezőtlenné a devizahitelek. A forint látványos gyengülése az akkori kormányváltás után, Szijjártó és Kósa urak felelőtlen kijelentései után kezdődött, majd az unortodox lépéseknek hála tovább folytatódott: 2010 tavaszán 170 forint volt egy svájci frank, ma 260 felett jár!

A banki elszámoltatási csomag önmagában nem oldja meg a devizahitelek kivezetését, azaz az árfolyamhatás megmarad. A forintosításra egyelőre sem koncepció, sem határidő nincs, ami annyit jelent, hogy a forint gyengülése továbbra is kockázat. A végleges megoldást az jelentheti, ha ezt a problémát is kezelik, vélhetően az MNB aktív közreműködésével. A forintosítás újabb hatalmas veszteséggel jár, amelyet már aligha lehet a bankrendszerre terhelni, amely az elmúlt három év 500 milliárdos vesztesége után újabb ezermilliárdot kénytelen lenyelni. A tulajdonosok a szükséges tőkepótlást meglépik ugyan, de a hitelezési tevékenységben érződni fog a hatás, ami kedvezőtlenül befolyásolja a gazdasági növekedést. A veszteségek kompenzálási lehetőségeit korlátozza, hogy a törvénytervezet kamat- és költségemelési moratóriumot vezetne be 2016 április végéig, ami egy piacgazdaságban merőben szokatlan és kockázatos eljárás. A kamatok ugyanis alapvetően a nemzetközi környezettől és a hazai monetáris politikától függnek, és nem tudható előre, ezek hogyan alakulnak az elkövetkező másfél évben. Éppen emiatt ilyen durva lépés igen veszélyes, és jellegénél fogva leginkább az autokratikus rendszerekre jellemző.