Csendes diplomácia?

Legutóbb arról, hogy rövid látogatást tett Ronald Pofalla kancelláriaminiszter. Igaz, ez még az előtt volt, hogy elhangzott a magyar miniszterelnök méltatlan és bárdolatlan kijelentése Merkel asszony címére, ama bizonyos német tankokról. Pofalla, a kancellár egyik kulcsembere és házigazdája, Navracsics Tibor megbeszéléséről az MTI annyit közölt, hogy „ a két ország belpolitikai helyzetét tekintették át.” A német nagykövetség ugyancsak rövid közleménye mégis jóval informatívabb volt: „A megbeszélések középpontjában az elmúlt három év magyarországi reformjai, valamint az alapokmány 4. módosítása állottak.” Miután vendég és házigazdája nem állt a sajtó elé, az utóbbi közleményből csak arra következtethetünk, hogy Pofalla miniszter ismét egyszer megpróbálta jobb belátásra bírni a korábban annyi jóindulattal támogatott magyar partnert. Hogy a sokadik kísérlet sem járhatott sikerrel, feltételezhetjük – akár Orbán Viktor tankos kirohanásából is.

Röviddel ezek után meglepő gesztus: a budapesti német nagykövet, Matei Hoffmann, átadta Balog Zoltán miniszternek a Joachim Gauck államelnök által adományozott kitüntetést, a „Nagy érdemkeresztet a csillaggal és vállszalaggal.” A nagykövetség szerint ez a szövetségi köztársaság második legmagasabb kitüntetése, Balog tárcájának közleménye szerint a harmadik, ám ez nem annyira fontos. A magyar közlemény egyébként igen rövid s hozzáteszi, hogy ugyane kitüntetést kapta volt Ratzinger bíboros, a későbbi pápa, nemkülönben Pina Bausch, a jeles táncművész. A listát tetszés szerint mi is kiegészíthetnénk, művészekkel, nagyvállalkozókkal, tudósokkal. Vagy éppen politikusokkal: Klaus Wowereit, Berlin (homoszexualitását nyíltan vállaló) főpolgármestere ugyancsak elnyerte magas kitüntetést, akárcsak egy másik vezető szociáldemokrata, Matthias Platzeck, Brandenburg miniszterelnöke.

Egyébként érdekes, hogy az EMMI-MTI szűkszavú közleményével szemben a nagykövetség tájékoztatásából kiderül, miszerint a rezidencián tartott kitüntetési ünnepségnek a legillusztrisabb vendégei voltak. A kommüniké sorrendjében: Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Orbán Viktor miniszterelnök. A közlemény rámutat, hogy „Balog miniszter úr keresett tárgyalópartner, ha Németországból érkeznek látogatók, nagyra értékelt részvevője a nyilvános rendezvényeknek és a nem a nyilvánosság előtt zajló találkozóknak.”

Az említett találkozókon, sőt, tán az ünnepi hangulatban is szó esett ama lovassági/tank rohamról. Hogy kinek-minek szólt légyen a kirohanás és miért mulasztotta el a kormányelnök, hogy (amint valaki tanácsolta) a múlt heti csúcson egy Merkel asszonynak átadott szép csokorral, netán obligát kézcsókjával legalább próbálja jóvátenni a jóvá aligha tehető ballépést.

Természetesen Balog Zoltán kitüntetésére a javaslat, majd a döntés még jóval a magyar kormányfő durva támadása előtt született. Mindenesetre már akkor, amikor éppen a német sajtóban is sokat lehetett olvasni Balog tárcája kultúrpolitikájának sajátos vonásairól, bizonyos, a nemzeti kánonba emelt vitatható személyekről, a Magyar Művészeti Akadémia dolgairól, Szaniszlóék érdemrendjeiről, egyebekről. A kitüntetés kétség kívül olyan személynek szól, aki évtizedeken át sokat tett a magyar-német kapcsolatok erősítéséért. Úgy tűnik, a berlini vélemény szerint ezen vitathatatlan érdemeit nem csorbítja, hogy ugyancsak évtizedek óta az enyhén szólva vitatott magyar kormányfő egyik legközelebbi munkatársa, az Európa-szerte hevesen vitatott, bírált orbáni politika következetes végrehajtója. A gesztus így mindenképpen a magyar miniszterelnöknek is szól. Merkelék talán mindig remélik, hogy jobb belátásra tudják téríteni? Az mindenesetre teljességgel valószínűtlen, hogy Orbán kitüntetése egyhamar felmerüljön. Ilyen magas német elismerésben elődei közül csak Németh Miklós és Horn Gyula részesült.