Csempész lesz a magyar, mert tudatlan
Most, hogy már a határellenőrzések is eltűntek, akadálytalanul mozoghatunk az Európai Unió országaiban. A szabadság jóleső érzése mellett is jó viszont, ha vigyázunk, mit és mennyit viszünk magunkkal. A nagy közös piac ellenére ugyanis minden tagállam eltérően szabályozza a gond nélkül be- és kivihető termékek körét, így könnyen kellemetlen meglepetés érhet minket, ha nem figyelünk eléggé oda.
Ne feledjük azt sem, hogy a schengeni egyezmény szerint bárhol ellenőrízhetnek és ha szabálytalan vagy tiltott dolgot találnak nálunk, büntethetnek is. Ez néha igen súlyos is lehet. Ha például Hollandiában a csábításnak engedve vettünk marihuanát, jól nézzük meg, mind elszívtuk-e, mikor kifelé indulunk az országból, mert az autópályán alig lehet észrevenni a határt, a szomszédos országokban pedig kifejezetten utaznak a feledékeny turistákra, akiknek vadkender van a zsebükben. A mennyiségtől függően pénzbírságtól börtönig terjedhet büntetési skála, nem érdemes kockáztatni.
Egyértelmű a helyzet a fegyverekkel: ha ilyen van nálunk, azt mindenképpen be kell jelenteni és az engedélyt prezentálni. Persze jó tudni, hogy néhány országban, így nálunk is, a légpisztoly már fegyvernek számít. A robbanószerekkel több a probléma, mert nem egységes a szabályozás, mi minősül annak. Nálunk például már az egyszerű petárda is tiltott, míg a környező országokban engedélyezett. Ha bármilyen robbanó vagy tűzveszélyes anyagot viszünk magunkkal, célszerű tájékozódni, hogy az útvonalunkba eső országokban milyen a szabályozás. A sugárzó anyagoknál már egyértelmű a tiltás, itt csak a határérték az érdekes. Emlékezzünk vissza, hogy a közelmúltban egyik határunkon valaki egy családi emléket kívánt áthozni, ami minimálisan rádióaktív volt. Nem is tudott erről, mégis országos ügy lett belőle.
Legyünk elővigyázatosak a gyógyszerekkel is. Egyes országokban, például Nagy-Britanniában szigorúbban szabályozzák a drogoknak minősített készítmények bevitelét, a minősítés az alapanyagoktól függ. Gond lehet egyes élelmiszerekkel is, a mák például több helyen csak gyógyszertárban kapható. Járványügyi okok miatt nyers élelmiszeranyagok általában csak speciálisan szállíthatól, de beleköthetnek a gyorsan romló és lejárt szavatosságú termékekbe is.
Eltérően szigorúak a szabályok a velünk utazó állatokkal kapcsolatban is. Különösen figyeljünk erre, ha a Brit-szigetekre utazunk. Védett állatok kivitele mindenhol tilos, persze jó tudni, mi a védett. Hasonló a helyzet a vásárolt műkimcsekkel is, megfelelő igazolás nélkül könnyen csempészekké válhatunk.
Ha autóval megyünk és nem mi vagyunk a tulajdonosok, megfelelő meghatalmazással kell rendelkeznünk, nehogy lopással vádoljanak. Erre persze kevés az esély, de ezt a szabályt példának okáért a Pireneusi- félszigeten elég komolyan veszik.
A leggyakoribb problémát az egyébként szabadon mozgatható árúk mennyiségi korlátozása jelenti. Ez elsősorban a jövedéki termékeket, főleg a dohányt és alkoholt érinti. Itt aztán teljes a szabályozási káosz. Személyes fogyasztásra ugyanis vihetünk magunkkal ilyen terméket, kereskedelmi céllal viszont nem, a kettő közötti határ viszont más és más. Ha több országon is keresztül utazunk, könnyen előfordulhat, hogy ugyanazzal a mennyiséggel az egyik helyen szabályt sértünk, a másikon nem. Csak egy példa: a bornál a kereskedelmi nagyság határát a mediterrán térségben általában húsz üveg körül húzzák meg, Angliába viszont kétszáz palackig mehetünk el!
Egyszerű konklúziónk az, hogy jól tesszük, ha előre tájékozódünk a fenti ügyekben az általunk érintett EU-országok sajaát szabályairól. Az lenne persze az igazi, ha az unióban egységes rendszer működne, de erre kevés a remény. Ha mégsem tudunk előre tájékozódni, a helyiek nagyvonalúságában azért bízhatunk.
