Prága tüntet a korrupció ellen, de még szilárd a Babiš–Zeman-tandem
Ha az ellentmondásos és törékeny helyzethez még hozzávesszük, hogy Andrej Babišt populistának, az őt támogató Miloš Zeman köztársasági elnököt pedig putyinistának nevezi a liberális sajtó, és azt, hogy a tüntetők élén fővárosi egyetemisták állnak, akkor könnyen párhuzamot vonhatunk a mai magyarországi helyzettel. Ez a párhuzam azonban megtévesztő lenne. Csehország az úgynevezett demokráciaindexen messze megelőzi hazánkat, közvetlenül Belgium és Olaszország után a 34. helyen áll, míg Magyarország Ghána társaságában az 57. A cseh választások tisztességét senki sem vonta kétségbe, a parlamentben egyetlen pártnak sincs nyomasztó többsége, a kormány ha akarna, sem manipulálhatná az alkotmányt, és a közszolgálati médiára sincs befolyása.
A kormányfő elleni bizalmatlanság közvetlen oka Babiš kiterjedt üzleti érdekeltsége, amelyre még politikusi pályájának megkezdése előtt tett szert. A pozsonyi születésű, most hatvanöt éves Babiš a rendszerváltozás után virágoztatta fel Agrofert nevű vállalatát. Ezzel párhuzamosan jelentős médiabirodalmat is kiépített. Vagyonát négymilliárd dollárra becsülik, és így állítólag még Donald Trumpnál is gazdagabb. Bár az Agrofert direkt vezetéséről már régebben lemondott, és a sorozatos támadásokra válaszul a százszázalékos tulajdonrészét is egy alapba tette át, a cég uniós támogatása miatt továbbra is korrupciós vádak célpontja.
Az Európai Bizottság és a független cseh rendőrség szerint a cég illegálisan vett fel kétmillió eurónyi uniós támogatást, hiszen Babiš kormányfőként befolyást gyakorolhatott a pénz odaítélésére. A négymilliárd dolláros vagyonhoz képest ez jelentéktelen összeg, Babiš könnyen visszafizethetné, de nyilván elvből nem teszi. Makacssága egyre jobban bosszantja ellenfeleit, erre mutat az ellene rendezett, negyedmillió embert megmozgató tömegtüntetés is. De viszonylagos parlamenti többsége nem olvadt el, a tüntetést követő bizalmatlansági szavazást is túlélte, és továbbra is az ország legnépszerűbb politikusa. Ezen még az sem változtat, hogy csehnyelv-tudása nem tökéletes, ha indulatba jön, szlovák kifejezéseket fűz a mondataiba.
A negyedmilliós Babiš-ellenes tüntetés és másfelől a tartós népszerűség a cseh társadalom politikai és kulturális megosztottságát mutatja. Az országot a rendszerváltozás után majdnem három évtizedig vagy a szociáldemokraták, vagy a liberális-konzervatív polgári demokraták kormányozták, kisebb koalíciós partnerek bevonásával. A szociáldemokratáknak, szemben például az MSZP-vel, semmilyen kötődésük sem volt a hajdani állampárthoz, a polgári demokraták pedig a Fidesszel szemben világnézetileg semleges, az egyházaktól független politikát folytattak.
A kétpárti váltógazdaságot gyakori kormányválságok színesítették, a kétszáz fős alsóházban sokszor egy-két szavazat döntött a kormányok bukásáról vagy megmaradásáról. Az előbb a parlament, majd 2013 óta a nép által közvetlenül választott köztársasági elnökök maguk is aktívan beleszóltak a politikába, nem is eredménytelenül, hiszen eddig mindannyian bizalmat kaptak a második ciklusra is. A legendás Václav Havel után Václav Klaus a polgári demokraták, Miloš Zeman pedig a szociáldemokraták köréből lett államfő. A folyamatosan újjáalakuló kis pártok és a betiltás szélén billegő kommunisták csak a pálya széléről figyelték a két nagy párt és a karakteres köztársasági elnökök heves botrányokkal kísért játszmáit.
Babiš berobbanása a cseh politikai életbe ezt a kétpárti világot rombolta szét. Sikeres nagytőkésként és egy médiabirodalom tulajdonosaként 2011-ben alapította meg az Elégedetlen Polgárok Akciója nevű, nemsokára párttá átalakuló mozgalmát. A párt rövidítéseként használt ANO betűszó csehül amúgy igent jelent. A Babiš elleni mostani vádak ismeretében talán ironikusan hangzik, de a mozgalom hivatalosan a cseh közéletet átszövő korrupció ellen, a közélet megtisztításáért jött létre.
A 2013-as választásokon 18,7 százalékot ért el, és belépett a szociáldemokraták vezette kormányba. Babiš a pénzügyminiszteri tárcát harcolta ki magának, amivel megalapozta az ellenzéki támadásokat. Bohuslav Sobotka szociáldemokrata kormányfő egy idő után ki is tette kormányából a gazdasági összeférhetetlensége miatt támadott pénzügyminiszterét. De a választók másként gondolták a dolgot, 2017-ben az ANO 29,8 százalékkal megnyerte a választásokat, míg a sokáig kormányképes pártnak számító szociáldemokraták csak 7,3 százalékot kaptak. A mostani EP-választásokon pedig már az öt százalékot sem érték el.
Egy ideig úgy volt, hogy Babiš nem tud kormányt alakítani, mert egyetlen párt sem óhajtott belépni az általa vezetett kabinetbe. Aztán a csúfos vereséget szenvedő szociáldemokraták mégis beszálltak a kormányalakításba, így jött létre a jelenlegi kisebbségi kabinet, 93 parlamenti mandátummal. A kormányt kívülről a tizenöt képviselőt adó kommunista párt is támogatja, néhány napja például a bizalmatlansági szavazástól való távolmaradásával.
A kormányfő legbefolyásosabb támogatója azonban maga a köztársasági elnök. A szociáldemokrata pártot annak idején Miloš Zeman tette nagy párttá, de amikor egy liberálisabb vezetés megbuktatta, önálló útra lépett, és függetlenként nyert meg két közvetlen elnökválasztást. Babišhoz állítólag közös üzleti érdekeltségek fűzik, de talán ennél is jobban összeköti őket önfejű egyéniségük, sokak által populistának nevezett stílusuk. Bár mindketten művelt, idegen nyelveket beszélő, értelmiségi politikusok, a prágai politikai elittel szemben az egyszerűbb, vidéki cseh emberek támogatására hajtanak, eddig sikeresen.
Zeman többször kijelentette, hogy az esetleges parlamenti leszavazás esetén is újra Babišnak adna kormányalakítási megbízatást. Noha a nemzetközi és a hazai média egy része Zemant és Babišt is előszeretettel nevezi szélsőjobboldalinak, valójában az előbbi szociáldemokratának számít, az utóbbi pártja, az ANO pedig az Európai Parlamentben a liberális frakció tagja. Külpolitikai nézeteik elég ellentmondásosak. Zeman a Krím elcsatolása idején egyenesen azt javasolta, hogy küldjenek NATO-csapatokat Ukrajnába az oroszok elleni védekezésül, míg más alkalmakkor látványosan kifejezte Oroszország iránti rokonszenvét, elsősorban a Hitler elleni antifasiszta hagyományokra hivatkozva. Babišt nem sokkal Orbán Viktor előtt fogadta Washingtonban Donald Trump, miközben az amerikai média egy része őt is oroszbarátnak tartja.
A volt szocialista országok közül Moldovát leszámítva, egyedül Csehországban számít politikai tényezőnek a kommunista párt, hivatalos nevén a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja. Támogatottsága idővel csökkent, de a 2017-es parlamenti és a mostani EP-választásokon is hét százalék körül végzett, ami a szétaprózódott cseh pártrendszerben viszonylag tisztes eredménynek számít. A pártot jobboldali és liberális ellenfelei folyamatosan be akarták tiltani, de a bíróság ehhez nem talált kellő alkotmányos indokot. Krédója ma is a Marx és Engels által 1848-ban megfogalmazott kommunista kiáltvány. Ennek fényében elég meglepő, hogy ugyanazt a Babišt támogatják, akit Orbán és a hazai jobboldali média is favorizál. A kommunisták egyébként elsősorban azokban a körzetekben sikeresek, ahol az egykor virágzó cseh iparból a rendszerváltozás után rozsdaövezet lett. Sok jót nem kaptak Babištól sem, de a három évtizedes karanténból beléphettek a prágai döntéshozók színpadára.
