Coki neked alkotmány!
A közügyekhez értő állampolgárok már jól tudják, hogy nem kell mindent szó szerint venni, amit a politikusok mondanak. Nehezen képesek azonban megemészteni azt, ha egy jogszabályt lehet úgy is értelmezni, hogy annak az ellenkezője az igaz. Erre már eddig is sok példa volt. (Három hét = egy hét, költségvetési tétel = nem költségvetési tétel, tojásdobálás = véleménynyilvánítás, törvényes oszlatás = rendőri túlkapás stb.) Most ez a helyzet látszik kialakulni a közüzemi sztrájkok kapcsán is.
A sztrájktörvény egyértelműen megfogalmazza, hogy egyebek között a tömegközlekedés terén csak az elégséges szolgáltatás biztosítása esetén gyakorolható a sztrájk. Kiderült azonban, hogy 1991-ben született egy bírósági határozat, amely szerint „önmagában az, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatónál gátolja az elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához”.
Tehát coki neked, törvényi előírás, coki neked, alkotmány, amely szerint „a sztrájkjogot az ezt szabályozó törvények keretei között lehet gyakorolni”.
Érdemes azonban ettől függetlenül is elemezni az említett bírósági döntést abból a szempontból, hogy vajon végiggondolták-e az „elkövetők”, és vajon végiggondolják-e az erre mostanság hivatkozók, hogy mi is szerepel ebben a BH1991. 255. számú bírósági határozatban. Nos, ez: „A sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. tv. 3. §-a alapján kell elbírálni.” Mit mond a sztrájktörvény 3. §-a? „Jogellenes a sztrájk az 1. § (1) bekezdése és a 2. § (1) bekezdése rendelkezéseinek meg nem tartása esetén.” Menjünk hát tovább. A hivatkozott 1. § (1) bekezdése alapján „a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga”.
Ezen feltételek egyike pedig a törvény 4. §-ában van megfogalmazva a már említett elégséges szolgáltatás megkövetelése formájában. A kör tehát bezárult, a bírósági határozat egyik mondatával a másiknak mond ellent. Tökéletesen érthető, ha ezt nem vette észre például a VDSZSZ ellenérdekelt jogtanácsosa, aki egyebek mellett azt is leírja, hogy „az elégséges szolgáltatás mértéke... a nulla és a száz százalék között lehetséges”. (Nem tudni, hogy akik hasonló véleményen vannak, elégségesnek tartanák-e, ha fizetésük a nullával lenne egyenlő.)
Több alkotmánybírósági határozat is megfogalmazza, hogy a jogállamiság meghatározó eleme a jogbiztonság. Ez több szempontból sem érvényesül. Mindenekelőtt azért, mert az elégséges szolgáltatás hiányában a lakosság százezreinek alkotmányos alapjogai súlyosan sérülnek. Maga a sztrájktörvény is jogbizonytalanságot teremt azáltal, hogy nem tér ki a megegyezés hiányának jogi következményeire, illetve az ilyen esetben követendő eljárásra. Problémát jelent az is, hogy a törvény 5. §-a értelmében a sztrájk jogellenességét az kérheti, akinek ehhez jogi érdeke fűződik. Mivel azonban a BKV-t és a MÁV-ot ért közvetlen kár nagyságrendekkel kisebb, mint a közvetett, a lakosságot, a közintézményeket, önkormányzatokat, más munkáltatókat stb. ért kár, kérdés, hogy ez utóbbiak hogyan kérhetik a jogellenesség megállapítását. (Feltehetően erre az ügyészség lenne hivatott, de nincs jele annak, hogy élni kívánnának e jogukkal és kötelezettségükkel.) A jogbizonytalanságot többszörösére növeli a VDSZSZ által alkalmazott, jogalap nélküli – és a BKV által is követni kívánt – ún. határozatlan időre bejelentett „gördülő” sztrájk, amelynek alapján például Gaskó úr tetszése szerint indíthat el és állíthat le vonatokat. Mindezekhez társul a szükséges információk hiánya.
Nem ártana, ha a jogállamiság érvényesüléséért felelős intézmények és személyek végre tennének is valamit az anarchikus helyzet megoldása, az alkotmány betűjének és szellemének érvényesülése érdekében.
Kerekes Ottó
E-mail
