Bűntudata van a pincérnek, aki utolsóként fogott kezet Robert Kennedyvel
Amikor egy nő odalépett hozzá a buszon, és megkérdezte, ő-e az a férfi, aki a Kennedy szenátorról készült utolsó fotón szerepel az újságban, Juan Romero lenézett a kezére, és észrevette, hogy még maradtak megszáradt vérfoltok a körme alatt.
A buszos jelenetkor – most már 50 évvel ezelőtt – még csak egy nap telt el azóta, hogy halottnak nyilvánították a Demokrata Párt legesélyesebb elnökjelöltjét, a New York-i szenátort, Robert F. Kennedyt, John F. Kennedy testvérét, és Romero azóta sem szabadult a traumától.
Az akkor 17 éves mexikói bevándorló, sok más latinhoz és színesbőrűhöz hasonlóan benne látta a jövőt és a reményt. Kennedy a szegények és kirekesztettek, emberi jogok szószólója volt. Rögtönzött, megható búcsúbeszéde Martin Luther King halálakor történelminek számít. Folytatni akarta testvére politikáját, akinek öt évvel azelőtti meggyilkolása mély nyomokat hagyott benne. Sosem tudta túltenni magát rajta.
Robert Kennedy és Juan Romero A fotó, amin a szenátor és a fiatal mexikói fiú látható, bejárta a világot. A felvételen Kennedy a Los Angeles-i Ambassador Hotel konyhapadlóján hever, néhány másodperccel az ellene elkövetett merébylet után. A szenátor előtte karrierjének legemlékezetesebb beszédét mondta, 1968. június 5-én, miután megnyerte pártja kaliforniai előválasztását, és így a republikánus Richard Nixon ellen indulhatott volna a Fehér Házért, ha (és ami biztos volt) őt szavazza meg elnökjelöltnek a Demokrata Párt kongresszusa.
A beszédét alig bírta elkezdeni, akkora ováció fogadta. Miután lejött a pódiumról, hátrament, hogy üdvözölje és köszönetet mondjon a hotel személyzetének. Mindenkivel kezet fogott, és nem sokkal azután, hogy megszorította Romeróét, eldördült a három lövés.
Az elkövető, egy fiatal palesztin férfi, Sirhan Sirhan volt, aki azzal indokolta tettét, hogy a szenátor támogatta Izraelt a hatnapos háborúban.
Romero, mikor látta, mi történt, odaugrott a szenátorhoz, és kezét Kennedy tarkójára tette, hogy ne a hideg padlón legyen. – Próbáltam kényelembe helyezni, már amennyire lehetett. Láttam, hogy mozog a szája, így közelebb hajoltam, hogy halljam, mit mond. Csak annyit kérdezett: „Mindenki jól van?”, mire megnyugtattam, hogy igen. Ekkor éreztem, hogy folyamatosan csurog a vér az ujjaim között – mondta az NPR-nak Romero. – Volt egy rózsafüzér a zsebemben, azt gondoltam, neki nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Így a jobb keze köré fontam.
Ezután megérkezett Ethel Kennedy, a szenátor felesége, aki terhessége utolsó szakaszában volt, a mélyen vallásos család tizenegyedik gyermekét várta. Romero átadta neki a helyét. A mentő elvitte a szenátort, aki 26 órával később, a kórházban meghalt.
Hiába telt el szinte napra pontosan ötven év Kennedy halála óta, Romerót azóta is kínozza a bűntudat. A történtek után számos levelet címeztek neki az Ambassador Hotelbe. Sokan megköszönték, amit tett, mások vádolták, hogy ha nem köszöntötte volna Kennedy őt aznap este, akkor talán meg sem ölik.
Romero maga is tudja, hogy ez butaság, mégis, annyiszor megkapta, hogy néha maga is elhiszi. A bűntudat és a nem keresett hírnév miatt Romero nem sokkal később felmondott a szállodában és egészen Wyomingig menekült. Végül visszatért Kaliforniába, de már San Joséba ment, ahol aszfaltozással és burkolással foglalkozik. – Sokan azt mondták, jókor voltam jó helyen. Én úgy gondolom, akkor lett volna ez így, ha én halok meg helyette – mondta önvádlón Romero az AP hírügynökségnek.
