Bundeswehr csak önkéntesekből

Az NSZK 1957-ben vezette be a kötelező katonai szolgálatot. Az NDK hadseregének előfutárát, a „laktanyában elhelyezett népi rendőrséget” 1956-ban állították fel, még önkéntesekből, majd 1962-től állt már ott is kötelezően besorozottakból a hadsereg.

Az egyesült Németország hadsereg-reformját a konzervatív-liberális kormány azzal vezette be, hogy az általános hadkötelezettség továbbra is érvényben marad, ám a kötelező szolgálat 2011 júliusától megszűnik – így utoljára januárban vonulnak be rekruták hat hónapra. Ami a szakértők szerint amúgy sem volt már elegendő – ez az egyik oka a kötelező szolgálat megszüntetésének. Arra számítanak, hogy korszerűsítésekkel, átszervezésekkel a jövőben kevesebb katona is elegendő lesz s párhuzamosan még nagyobb mértékben leépítik a bürokráciát: a védelmi minisztérium létszáma akár a felére is csökkenhet. Ez nélkülözhetetlen is ahhoz, hogy Karl-Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter tarthassa ígéretét: középtávon 8.5 milliárd euróval csökkenti a tárca kiadásait.

Drága önkéntesek

Míg a sorkötelesek nyilván örülnek, sok szakértő szkeptikus – legalábbis ami az önkénteseket illeti. Guttenberg azt tervezi, hogy 170.000 hivatásos és szerződéses katona mellett be tudnak majd tölteni 15.000 helyet önkéntesekkel. Ezeknek 12-23 hónapos szolgálatot kínálnak, szerény, de tisztes zsold, jó ellátás és tanulási lehetőségek mellett. A miniszter szerint az önkéntesek toborzására, költségeire néhány száz millió elég, míg a hadsereg érdekképviselete úgy véli, egy milliárdot is elérhetnek a költségek. Miközben a hivatásosok is keveslik az illetményeket: éppen ezekben a napokban árasztották el tiltakozásokkal a tárcát, mert – az ígéretekkel ellentétben – a pár éve felére csökkentett karácsonyi jutalompénzt idén sem emelik vissza a korábbi szintre.

Guttenberg, az arisztokrata családból származó, jól képzett és jó fellépésű fiatal miniszter 2010-ben a német politika egyik csillagává vált – sokan már Angela Merkel lehetséges utódát látják benne. Népszerűvé tette az is, hogy támogatja a német csapatok Afganisztánból való fokozatos kivonását, 2011 végétől. Német egységek 2001 óta állomásoznak az országban, számuk jelenleg 5.350 s eddig 44 halottat, sok sebesültet veszítettek. A miniszter egyébként a napokban a bírálatok kereszttüzébe került, amikor (igencsak csinos) felesége, valamint egy kereskedelmi tv-társaság népszerű műsorvezetője kíséretében kereste fel az afganisztáni német csapatokat. Önreklámmal vádolták – amit kereken visszautasított mondván: ha feleségével úgy ítélik meg, hasznos az ilyen út, a jövőben is hasonlóan cselekszenek…

Virágzó német fegyverkivitel

Bár a kérdésről viszonylag kevés szó esik, a német védelmi kiadásoknak jelentős ellentételezése származik a fegyver- és hadianyag-export bevételeiből. A Sipri, a stockholmi békekutató intézet adatai szerint Németország az USA és Oroszország után a világ harmadik legnagyobb fegyverexportőrje – más források szerint „csak” a negyedik, a franciák után. A hadianyag többsége NATO-partnerekhez, Török- és Görögországba kerül, de nem kevés vitatható helyszínekre is.
Ezrével szállítanak például lőfegyvereket Egyiptomba és Szaud-Arábiába, ahol azokat feltehetően a lakosság ellen is használhatják, de jut német hadianyag például Kolumbiába, Pakisztánba is. Mind a katolikus, mind az evangélikus egyház bírálta a napokban, hogy fejlődő országok jutnak belső elnyomásra is használható fegyverekhez. Az eddigi német gyakorlat elvben nem engedte meg a fegyverszállítást országokba, amelyekben megsértik az emberi jogokat. A jelenlegi kormány – az egyenlő versenyfeltételekre hivatkozva - az EU irányelveit kívánja követni: azok csak „elővigyázatosságot” írnak elő ilyen esetekben. A Bundeswehr létszámának tervezett csökkentése (amelyet a parlamentnek még jóvá kell hagynia) várhatóan tovább növeli majd a fegyverkivitelt – többek között eladhatják a feleslegessé váló készleteket.