Búcsú az Akropolisztól

Kétségtelen, hogy ennek a kis, tízmilliós országnak a kiválása nem rendítené meg gazdaságilag a félmilliárdos EU-t, amely össztermelésének csupán két százalékát adja Görögország. De jelentené az unió alapelvének, az európai egységtörekvésnek, összefogásnak, az egymás iránti szolidaritás elveinek megkérdőjelezését. Tehát nem egy országról, hanem az egész közösség eddig jól funkcionáló filozófiájának elvetéséről van szó. Az igaz ugyan, hogy jelenleg „csak” Görögország euróövezetben maradása a téma. Hosszú távon azonban EU-tagságának kérdése is felmerülhet.

Kétségtelen, ez már nem az az Európa, amelyet az alapító atyák, a német Adenauer, a francia Schuman és Monnet, a belga Spaak, az olasz de Gasperi és társaik elképzeltek. Ők a nemzetben való gondolkodás lassú visszaszorulásában, a nemzetállami eszmények háttérbe kerülésében, az európai országokon belüli szolidaritás erősödésében reménykedtek. Ezzel szemben ma a kontinensen, de mindenekelőtt a kommunista diktatúrák egykori országaiban a nacionalista, soviniszta gondolkodás reneszánszát éljük. Eltűnőben az européer fogalma. A rendszerváltás után felbukkantak Kelet-Európában olyan figurák, akik megrendítették nemzetük hitét az alapítók elképzelte Európában. A cseh Václav Klaus, a lengyel Kaczyński testvérek, na és a magyar Orbán Viktor neve jut eszünkbe.

A görög válság most olyan újabb személyeket sodort előtérbe, akik alkalmasak nemzetük szemében lejáratni az Európa-gondolatot. Alexisz Ciprasz miniszterelnök és Jánisz Varufakisz külügyminiszter hivatalba kerülése óta mindent megtett az antieurópai jelző kiérdemlésére. Eddig egyetlen ország kormánya sem ártott annyit az európai gondolatnak, mint ez a baloldali radikális, populista, demagóg csoportosulás, a Sziriza. A párt olyan programmal nyerte meg a választásokat, amelynek ígéretei eleve teljesíthetetlenek voltak egy eladósodott kis ország számára. Ciprasz megígérte, hogy „alapjaiban átszervezik az EU-t”. Gondoskodik az adóssághalmaz (320 milliárd euró, a GDP 178 százaléka) elengedéséről, visszavonnak minden, az adósságcsökkentést szolgáló megszorító törvényt, nem engednek hozzányúlni a nyugdíjakhoz (a minimálnyugdíj 560 euró) stb. A választók ezt elhitték, és azóta az EU-t okolják, hogy ellenzi ezek megvalósítását.

De nemcsak a teljesíthetetlen ígéretekkel vonta magára az ellenszenvvé vált figyelmet Ciprasz kormánya, hanem képviselői brüsszeli magatartásával is. A sajtó és a közvélemény mindenekelőtt Jánisz Varufakisz pénzügyminiszter viselkedését tartja visszataszítónak. „Nemcsak az öltözködése, a nadrágból kihúzott ing emlékeztet egy hintáslegényre, hanem a modora is” – írja Franciaország híres szatirikus hetilapja, a Le Canard Enchainé. Példa: Schäuble német pénzügyminiszter megjegyzésére – „ha jól értem, miniszter úr, maga most pontosan az ellenkezőjét mondja annak, amit tegnap állított” – Varufakisz odavágta: „Azért nem érti, mert nem tud angolul.” Christine Lagarde, az IMF elnöknője közbeszólt: „Arra kérem az asztal körül ülőket, hogy viselkedjenek felnőtt módon, őrizzék meg a helyhez méltó stílust.” A görög pénzügyminiszter válasza: „Attól, hogy a hölgy talpig Gucciba öltözött, nem írhatja elő viselkedési stílusomat.”

Alexisz Ciprasz és Jánisz Varufakisz politikai stílusának másik jellemzője, hogy tovább tökéletesítették Orbán Viktor pávatáncelvét. Brüsszelben mást mondanak ugyanarról a témáról, mint Athénben. Ott megígérik például a nyugdíjak rendezését, otthon pedig közlik, hogy szó sincs róla, a kormány megvédi polgárait.

Nem tartják be a megegyezett határidőket sem. Az elmúlt két hét eseményei mutatják, hogy ez milyen következményekkel jár. Jean-Claude Junker, a brüsszeli bizottság elnöke három hónappal ezelőtt kérte Ciprasz kormányát, hogy állítsa össze reformjavaslatainak listáját, amelyekkel csökkenteni kívánja az ország adósságállományát. Megállapodtak abban, hogy az övezet külügyminiszterei megvizsgálják az elképzeléseket, az állam- és kormányfők pedig ennek alapján döntenek annak elfogadásáról június 22-én Brüsszelben. Pozitív döntés esetén adnak harmadik segélycsomagot Görögországnak, mert a második június 30-án lejár, és további segítség nélkül az ország fizetésképtelenné válik. A lista nyolc órával a tervezett tanácskozás előtt érkezett meg Twitteren, aláírás nélkül Brüsszelbe, a szakértők és külügyminiszterek pedig tárgyalásra alkalmatlannak találták. Mindenekelőtt a gazdasági életet fellendítő strukturális változásokat hiányolták.

A közben Brüsszelbe érkezett kormány- és államfők, valamint a Görögországnak kölcsönöket folyósító intézmények (EU-bizottság, Nemzetközi Valutaalap, Európai Központi Bank) vezetői nevében Merkel kancellár bejelentette, hogy a görög javaslat nem kielégítő, a döntést három nappal el kell halasztani. Felszólította a külügyminisztereket, hogy huszonnégy órán belül készítsenek listát a szerintük fontos reformjavaslatokról, és terjesszék a görög kormány elé. A csúcskonferencián ennek elfogadásáról is tárgyalnak a görög féllel. Európa vezető politikusai tanácsadóikkal, szakértőikkel együtt dolgavégezetlenül utaztak haza. A számlát pedig áttételesen az EU adófizetői kapják.

A cirkusz három nappal később, június 25-én megismétlődött. Az euróövezet listája számos új kedvezményt helyezett kilátásba, köztük a hitelek kamatainak csökkentését háromról egy százalékra, és egy harmadik hitelcsomag engedélyezését stb. Ciprasz miniszterelnök azonban elfogadhatatlannak nyilvánította az ajánlatot. Mindenki hazautazott, csak a külügyminiszterek maradtak. Másnap tovább tárgyaltak, keresték a magoldást. A megbeszélés alatt Varufakisz a pulpitus alatt, a földön ülve telefonált, majd nyakába vetette hátizsákját, és szó nélkül távozott. Miután nem ment vissza, a többiek befejezettnek nyilvánították az ülést, és mert nem született megegyezés, a harmadik segélycsomagot, nem szavazták meg. Így június 30-án lejárt a kölcsön folyósítása. Ez gyakorlatilag a görög állam fizetésképtelenségét jelenti.

Közben Ciprasz miniszterelnök összehívta Athénban kormányát. Elhatározták, hogy népszavazásra bocsátják a kérdést: elfogadják-e a választók az EU reformlistáját, vagy nem. (A lista egyébként már nem létezik, hiszen a külügyminiszteri konferencia, amely erről tárgyalt volna, Varufakisz távozása miatt döntésképtelenné vált.) A népszavazást július 5-re, most vasárnapra tűzték ki. Brüsszelben nagy meglepetést okozott a hír, mert Ciprasz senkivel nem egyeztetett.

Az újságírók megkérdezték az EU-bizottság elnökétől: miért tűrik, hogy a görögök az orrukon táncoljanak? Juncker válasza: „Mert komolyan vesszük a demokrácia értékrendjét. Intézményeinkben egyforma joga van adósnak és hitelezőnek. Amikor komolyan vesszük a demokratikusan megválasztott görög kormányt, saját magunkat vesszük komolyan.”

Egy tisztelőjük ezért nevezi őket fajankóknak.