Biztató számok a német gazdaságban

Sok olyan munkahely teremtődik, melyeknél korábban nagyobb esély volt arra, hogy azok külföldön jöjjenek létre. Alátámasztja ezt az ipari és kereskedelmi kamarák legutóbbi felmérése is, melyből kitűnik, hogy a német ipari vállalatok a bérköltségek alakulása szempontjából ma szívesebben hoznak létre hazai termelői kapacitást, mint hogy azt (legalábbis egy-két éven belül) az unió valamely más, netán alacsonyabb bérköltségű új tagországába helyeznék.

2000-ben az egy foglalkoztatottra jutó évi 37,900 euró bruttó munkabérrel Németország a 6. helyet foglalta el a fejlett ipari országok sorában. 2000 és 2009 között a bruttó bérek 14 százalékkal, kb. 43.000 euróra emelkedtek, s ezzel Németország már a 11. helyre került.

A szakszervezetek által elfogadott visszafogott béremelési törekvések nagyban hozzájárultak a német ipar nemzetközi versenyképességének javulásához és az export 2008-ig gyakorlatilag töretlen növekedéséhez. Míg 2000-ben az exportnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya nem érte el a 30 százalékot, addig 2008-ra, a nagy nemzetközi pénzügyi és gazdaság válság előtti utolsó „békeévre”, ez az arány 39 százalékra emelkedett Az szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács előrejelzése szerint 2020-ban akár a 69 százalékot is elérheti.

Inkább alacsony bér, mind segély

A bérek nemzetközi összehasonlításban mérsékelt ütemű emelkedésében nem elhanyagolható szerepet játszik az évtized közepén az akkori szociáldemokrata-zöldpárti kormány által bevezetett foglalkoztatási reform. Lényege: a munkanélküliek segélyezésére vonatkozó előírások megszigorításával korábban segélyezettek viszonylag nagy számban jelentek meg különféle alacsony bérszínvonalú tevékenységekben, elsősorban a szolgáltatásokban. Az alacsony bérért dolgozók számának látványos, több mint 1,3 millió főre történt felfutása részben ellensúlyozta a klasszikus ipari ágazatokban, (pl. a fém- és a vegyiparban) tíz év alatt végbe ment, csaknem 30 százalékos bérszínvonal-növekedést.

Rainer Brüderle szövetségi gazdasági miniszter úgy véli, hogy a válság elmúltával újra erőteljesnek nevezhető, a 2 százalékot várhatóan meghaladó, alapvetően exportvezérelt gazdasági növekedés hatása mind a foglalkoztatási helyzet javulásában, mind a versenyszférában dolgozók béreiben meg fog jelenni. A miniszter szerint a munkanélküliek számát még ebben az évben sikerülhet 3 millió fő alá szorítani és – a demográfiai változások következtében is – a belátható jövőben sikerül megvalósítani. a teljes foglalkoztatottságot Ez gyakorlatilag 4 százalékos vagy az alatti munkanélküliségi rátát jelentene, amit Bajorországban és Baden-Württembergben a válság előtt már sikerült elérni, de amivel Európában ma csak Ausztria és Hollandia büszkélkedhet.

Ulrich Wilhelm kormányszóvivő a miniszternél óvatosabban fogalmazott, utalva arra, hogy a német gazdaságban egyszerre kell majd megküzdeni a tartós munkanélküliséggel és az egyre fenyegetőbb szakemberhiánnyal. Szerinte ebben a helyzetben indokolatlan a teljes foglalkoztatottság fogalmának felvetése. „Örülünk a gazdaságban és a munkaerőpiacon végbemenő pozitív fejlődésnek, de nincs itt az eufória ideje, mert még vannak kockázatok.”

Csökkenő munkanélküliség

A német gazdaság élénkülését a Szövetségi Munkaügyi Ügynökség adatai is alátámasztják. Ezek szerint júliusban a munkanélküliek száma 3.192.000 volt, ami a szezonális hatások miatt 39.000 fővel ugyan magasabb a júniusinál, de 271.000 fővel alacsonyabb a 2009. júliusinál. A 7,6 százalékos munkanélküliségi ráta nemzetközi összehasonlításban kedvező.

Egy, a Bertelsmann alapítvány által készített tanulmány szerint a tartóssá váló fellendülés esetén az elkövetkező években nagyobb mértékben emelkedik a munkaerő iránti kereslet, mint a kínálat. Az így keletkező rést nem lehet majd teljes egészében külföldi munkavállalókkal feltölteni, ezért fontos, hogy a szakképzés javítása mellett minél több, a szülési szabadságról visszatérő nőt, valamint idősebbeket hozzanak be a munkaerőpiacra, ahelyett, hogy részmunkaidőben vagy a csak a munkanélküliséget kiváltó, alacsony bérű szakmákban alkalmaznák őket vagy egyáltalán nem dolgoznának.

Az alapítvány szakértői szerint az elkövetkező években különösen, (800 ezerrel, illetve 1 millióval) növekszik az egyetemi-, illetve főiskolai végzettségűek iránti igény a gazdaság- és társadalomtudományok területén, a frissen végző mérnökök, természettudósok, matematikusok, jogászok tekintetében s nagy számban keresnek majd technikusi végzettségű szakembereket is. A szolgáltatások területén elsősorban az egészségügyben, továbbá az adatfeldolgozásban, a szállítmányozásban, a számvitelben, az idegenforgalomban és a reklámtevékenységben keresnek munkaerőt. Ezzel szemben az iparban hosszabb távlatban csökkenni fog a munkahelyek száma, részint a takarékossági kényszer miatti racionalizálási intézkedések, részint egyes tevékenységek külföldre helyezése következtében.

Juhász Imre

Berlin