Biden és a kínaiak – Mihez lesz partner Európa?
Hazai terepen a kiemelt cél a tomboló koronavírus-járvány megfékezése és a megroppant gazdaság helyreállítása lesz. Biden szerint Trump veszélybe sodorta az amerikai demokráciát, amelynek megerősítése ezért fontos politikai feladat. Súlyos örökséget hagy maga után Trump a világpolitikában is, főként az „Amerika az első” doktrínának a nemzetközi rendet romboló hatásai miatt. Trump eltávolította Washingtont a kétpárti alapú amerikai külpolitika hagyományos, sarkalatos alapelveitől: a demokrácia, az emberi jogok, a szabadkereskedelem, a multilateralizmus és a nyugati szövetségi rendszerek amerikai vezetésű támogatásától.
Trump konfrontációs külpolitikájának fókuszában a fő stratégiai riválisnak tekintett Kína volt, a feltörekvő, revizionista hatalom, amely Washington szerint abban érdekelt, hogy erodálja az Egyesült Államok biztonságát, gazdasági prosperitását és az amerikai értékekkel, érdekekkel szembeni világot alakítson ki.
Joe Biden és Li Jüan-csao kínai alelnök 2013-banKorábban, Obama elnök és Joe Biden alelnök nyolc éve alatt, Kínával fönnmaradt a modus vivendi: Peking katonai célokat szolgáló mesterséges szigetépítéseivel, a szabad tengeri hajózást és a légi közlekedést korlátozó intézkedéseivel, valamint tisztességtelen kereskedelempolitikai lépéseivel szemben Washington meglehetősen elnéző volt. Nem akarta ugyanis kockára tenni Peking támogatását két amerikai célkitűzéshez, az iráni atomalkuhoz és a párizsi klímaegyezményhez. Ezek voltak az Obama–Biden páros legértékesebb külpolitikai trófeái mindaddig, amíg a Trump-kormány mindkét egyezményből kitáncolt.
A Trump-kormány általános vámháborút intézett Peking ellen, és erőteljesen fokozta a Kínával szembeni csúcstechnológiai, beruházási, tőkepiaci és oktatási korlátozásokat. Tavaly például több kínai céget is kitiltottak a Wall Streetről, és drasztikusan korlátozták a vízumokat az amerikai egyetemeken tanuló diákok számára.
A katonai feszültségben is szintugrás következett be, kiváltképpen a geostratégiailag fontos Dél-kínai-tengeren és a Tajvani-szorosban, ahol a két hadsereg egymáson tesz túl a hadgyakorlatokban. A Trump-kormány vaskos fegyverszállítási programot hagyott jóvá Tajvan javára, s diplomáciailag Pekinget irritáló gesztusokat tett Tajpej irányába. A koronavírus-járvány, az ujgur muszlimok átnevelőtáborokba való internálása és a Hongkongra kiterjesztett kínai nemzetbiztonsági törvény miatt széles körű amerikai szankciók vannak hatályban Peking ellen.
Az egész pályás letámadás ellenére Kína viszonylag jól, sőt megerősödve került ki a trumpi négy évből és a koronavírus-járványból.
IMF-adatok szerint – vásárlóerő-paritáson mérve – az amerikai és a kínai GDP 2016-ban ugyanakkora volt, de 2019-ben a kínai GDP már 16 százalékkal nagyobb lett. Tavaly további hat százalékpontos különbség alakult ki a GDP-ben Kína javára, miután az Egyesült Államok nemzeti összterméke négy százalékkal zsugorodott, miközben Kínáé két százalékkal nőtt. Kína összehasonlíthatatlanul jobban kezelte a járványt is: eddig kevesebb mint ötezer kínai COVID-halott van, szemben az amerikai áldozatok 400 ezerhez közelítő számával.
Trump elavult vámháborúja a vártnál sokkal kisebb gazdasági kárt okozott Kínának, ugyanis az utóbbi másfél évtizedben a kínai gazdaság exportorientációja a felére csökkent a hatalmas belső piac javára. Az elnök nem látta be, hogy a Kína büntetését és megregulázását célzó pótvámokat Amerika végső soron saját magára rótta ki. A Kínából behozott cikkekre kivetett – átlagosan 19 százalékos – vámok miatt évente 620 dolláros veszteség éri mindegyik amerikai háztartást. Nem lett feldolgozóipari reneszánsz, az amerikai multik nem tértek haza Kínából. Ráadásul – a Pentagon értékelése szerint – Kína a katonai korszerűsítést illetően is több területen utolérte vagy megelőzte az Egyesült Államokat.
Az új elnök a kínai viszonyt tekintve valósággal hidegháborúra emlékeztető állapotokat örököl Trumptól,
és még ha akarna sem mutatkozhat puhának Pekinggel szemben. A konfliktuspotenciál akár növekedhet is abban az esetben, ha Biden értékalapú – vagyis a demokráciára és az emberi jogokra nagy hangsúlyt helyező – külpolitikát kíván folytatni a „csúcstechnológiájú önkényuralomnak” tartott Kínával szemben. Trumpot hidegen hagyta a demokrácia és a jogállamiság kérdése.
Biden Amerika fő szövetségeseinek egységbe rendezésével kíván föllépni Kína katonai és gazdasági magatartása ellen. A bideni külpolitikai stáb „demokrácialigát” emleget, amely az Egyesült Államok mellett az EU-ból, Kanadából, Japánból, Dél-Koreából, Ausztráliából és Új-Zélandból tevődne össze, és főként Kína ellen irányulna. Az új elnök minden bizonnyal erősíteni fogja az amerikai vezetésű biztonsági együttműködést az „ázsiai NATO”-nak is nevezett QUAD-csoport keretein belül, amelynek Japán, Ausztrália és India is tagja. Növelni fogja a két ország közötti katonai feszültséget Biden azon terve is, hogy a „szabad hajózás” biztosítására hivatkozva megerősíti az amerikai haditengerészetet a Dél-kínai-tengeren és a Tajvani-szorosban.
A Foreign Affairsben megjelent külpolitikai programadó írásában Biden szinte trumpi stílusban szólt Pekingről: „Ha engedjük, Kína továbbra is ellopja az Egyesült Államok és vállalatainak technológiáját és szellemi tulajdonát.” Biden szerint Kína kifogásolt kereskedelmi gyakorlata ellen csak közös, összehangolt nyugati fellépés lehet hatékony,„Amerikával az asztalfőnél”. Fölöttébb kétséges azonban a szövetségesek tevékeny részvétele azokban az amerikai tervekben, amelyek alapvetően Kína gazdasági feltartóztatását és gyöngítését célozzák – így például a Huawei 5G-rendszerei esetében. Nem ad okot vérmes derűlátásra a Kínával szembeni transzatlanti együttműködést illetően az sem, hogy hetekkel ezelőtt az Európai Unió átfogó beruházási egyezményt ütött nyélbe Pekinggel, holott Jake Sullivan, a leendő nemzetbiztonsági tanácsadó kifejezetten kérte, várják meg a Biden-kormány hivatalba lépését, és konzultáljanak.
Biden közölte, hogy elnökként csökkenteni fogja Amerika Kínától való kereskedelmi függőségét,
különösen azokon a területeken – félvezetők, telekommunikáció, orvosi műszerek, gyógyszerek –, ahol a nagy kínai piaci jelenlét nemzet- és közegészség-biztonsági kockázatokat vet fel. Kérdéses azonban, hogy Biden miképpen tudná rávenni a magáncégeket nemzetközi szállítási láncaik Kínát elkerülő átszervezésére. És mit csinál majd Biden a kínai árukra ráhúzott, magas trumpi vámfallal, amelyet öngólnak nevezett? Valószínűleg kiinduló tárgyalási alapnak fogja használni: ütemezett vámlebontást helyez kilátásba, hiteles kínai reformokért cserébe.
A keményvonalasnak ígérkező bideni Kína-politika nagy bizonytalansága, hogy meg lehet-e így nyerni Pekinget az olyan globális kihívások együttes kezeléséhez, mint például a klímaváltozás, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, illetve a nemzetközi egészségbiztonság, amelyeket Biden kiemelt amerikai céloknak tekint. Nem lesz könnyű ezekről Hszi Csin-ping elnökkel alkudoznia, akit nem is olyan régen gengszternek nevezett – miközben Donald Trump legalább a barátjának mondta a kínai vezetőt.
Megjelent a 168 óra hetilap 2021. január 14-i számában.
