Benke Rita: Alkonyi ragyogás a Forum Romanumon
Belélegezlek
mint sarjadó harmatot
szomjazó füvek
ernyőt borítanak a pineák
a köszvényes terma falaira
múlt-mozaikokba fagyva
látom amint útra kelt pára
belekarol a tógás urak
duruzsolásába
táncosnők lába porába
kacér asszonyi kacagásba
rabszolgák jajába
(megfogtad kezemet
és szemedben átúszott
két súlyos évezred)
időóriás verte szét
a hatalmas köveket
az évek elnyelték
a jajszót a fájdalmat
a szerelmet az örömet
mint a négyemeletnyi falak
a megnémult visszhangokat
(Részlet Benke Rita és Göbölyös N. László: Köztedállapotok című kötetéből)
