Béka a fazékban

- Obama elnök levelét Magyarországon mindenki saját érdekei szerint magyarázza. Igazából mi volt: valódi gratuláció, vagy inkább figyelmeztetés?

– Egy valódi gratuláció nem ilyen, nem is egy hónapnyi hallgatás után érkezik. Ez üzenet Orbán miniszterelnöknek, amit így fordíthatunk hétköznapi nyelvre: „Tudomásul vettük, hogy önt ismét megválasztották egy demokratikus EU-ország vezetőjének. Akkor, kérem, viselkedjen is demokrataként.” Sem Obama elnök, sem Biden alelnök, sem Kerry külügyminiszter nem hívta fel Orbánt, hogy gratuláljon a győzelemhez. A levél tehát udvarias módja annak, hogy a Fehér Ház kifejezze fenntartását egy olyan választás után, amelyet az EBESZ és más demokratikus szervezetek megfigyelői úgy jellemeztek: szabad volt, de nem igazságos. Fontos részlet, hogy amikor Biden alelnök húsz nappal a választás után telefonon felhívta a magyar kormányfőt, a hivatalos fehér házi jelentés szerint a NATO-csatlakozás 15. évfordulójához gratulált. A Fidesz győzelméhez pedig nem. A diplomácia finom táncrendjében mindennek fontos jelentősége van. Természetesen túl durva döntés lett volna, ha a gratuláció aktusa teljesen elmarad, de még az is üzenet, hogy Obama levelében nem Orbán győzelméről van szó, hanem pártjának jó szerepléséről. Ez a dokumentum valójában arról szól: Magyarország fontos NATO-szövetséges, és mint ilyennel az Egyesült Államok fontosnak tartja az együttműködést, bárki legyen is éppen a kormányfő.

– És mit üzen a hónapnyi késlekedés? Lefordítható-e így: önök nem igazán fontosak, számos dolog előrébb való, mint hogy a magyar kormánypárt újabb győzelméről megemlékezzünk?

– Nem, ennél egyenesebb az üzenet. Az amerikai kormányzat már több alkalommal megerősítette: visszatetszést kelt, ahogyan Orbán Viktor erodálja a demokratikus normákat és eljárási szabályokat. Aggodalomra adtak okot az egyházakra vonatkozó új alkotmányos előírások, a bíróságok függetlenségét veszélyeztető lépések, a független média korlátozása, amint az is, hogy néhány felületes elutasítást leszámítva általában elmarad a határozott válasz a nyílt antiszemitizmus, a történelmi revizionizmus jelenségeire.

– Az Obama-levélben a jogállamiság, valamint a fékek és ellensúlyok fontosságáról szóló üzenet hordozója az ukrán válság ügye. Miért? Ezek nem csak az ukrajnai konfliktus miatt fontosak.

– De még fontosabbak akkor, amikor a Jobbik jelentős közönségsikerrel kampányol az Európai Unióból és a NATO-ból való kilépés mellett, és helyettük is Oroszországot ajánlja szövetségesként, amikor dicséri a krími szeparatisták által előkészített referendumot. A Jobbik április 6-án 21 százalékot kapott. Ez aggodalmat kelt, és tovább ronthatná a helyzetet, ha Magyarországon felerősödne azok hangja, akik máris a kárpátaljai status quo felborításának lehetőségén spekulálnak. Magyarország jelentőségét most erősíti, hogy közös határa van Ukrajnával, és jelentős magyar kisebbség él ott. A magyar kormánynak világosan állást kell foglalnia: a probléma vagy a megoldás része lesz-e?

– Mit gondol a paksi megállapodásról?

– Veszélyessé válhat, ha a magyarok nem tudnak fizetni, ami előfordulhat. És akkor is, ha Putyin valamiért úgy gondolja, érdeke visszaélni ezzel a megállapodással. Márpedig éppen az ukrán válság mutatja, hogy az orosz elnök nem kiszámítható vezető. De ennek a kérdéskörnek szélesebb vetülete is van: komoly bajok forrása lehet bármelyik uniós ország, illetve az egész integráció számára a Moszkvától való fokozódó energetikai függés. Fontos, hogy az Egyesült Államok előálljon egy új, az eddiginél jobb energetikai stratégiával Európa számára.

– A választást megelőző időszakban ön Magyarországon járt. Mit látott? Egy országot, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megerősítésére készült?

– Nem. Egy új demokráciában jártam, ahol olyan alkotmányt fogadtak el, amely megerősíti a végrehajtó hatalmi ág erejét, miközben gyengíti a demokratikus intézményrendszert és az emberi jogokat. De tudnia kell: én most először voltam Magyarországon, ám ha elismert Magyarország-szakértő lennék, akkor sem lenne alapom arra, hogy ennek az elragadó országnak tehetséges lakóit kioktassam arról, hogyan kellene élniük. De harminc év tapasztalata alapján egyet biztosan mondhatok: hosszú távon ott nem javul a helyzet – sem a politikában, sem a gazdaságban –, ahol gyengül az emberi jogok érvényesítésének lehetősége és a jogállamiság. Ha valahol folyton azt keresik, kiket vádolhatnának aknamunkával, kik azok a külföldiek vagy hazai etnikai csoportok, amelyek aláássák boldogulásukat – biztosan tudom, az az ország rossz irányba megy.

– Ezt látta Magyarországon?

– Ezt is. Elkeserített, milyen sok, szikrázóan okos, jól képzett, húszas évei végén, harmincas évei elején járó fiatal magyartól hallottam: nem érdemes vállalkozni, közhivatalért pályázni, mert a döntések cinkeltek, a bürokrácia mindenható, a rendszer korrupt. De minderről nehéz egy külföldinek beszélnie, mert bárki is próbál segíteni, egy ország ügyeit csak saját polgárai tehetik rendbe.

– Térjünk vissza a magyar–amerikai kapcsolatokhoz. Obama elnök nem hívta meg hivatalos látogatásra Orbán Viktort, és a mostani levél hangneme azt bizonyítja: erre az elnök ciklusából hátralévő időben sem lehet számítani. Lehet, hogy a magyar miniszterelnöknek két év múlva egy esetleges republikánus elnökkel több szerencséje lesz?

– Nem. Hibát követne el, aki úgy gondolná, hogy itt valamiféle pártpolitikai elkötelezettség játszik szerepet. Nem tudom elképzelni, hogy a Fehér Házba beköltözhet olyan ember, aki belátható időn belül meghívná oda Orbán urat. Kapcsolataink válságosra fordultak Oroszországgal, és számunkra nyugtalanító Orbán egyre szorosabb szövetsége Putyinnal. Emellett Amerika elnöke nem engedheti meg magának, hogy olyan emberrel kvaterkázzon, aki lehetővé teszi, hogy rendőrök távolítsanak el az utcáról fehér hajú holokauszt-túlélőket, mert a történelmi revizionizmus ellen tiltakoznak. Az európai antiszemitizmus és a neofasizmus erősödését az Egyesült Államokban minden politikus undorral utasítja el – párthovatartozástól függetlenül. Orbán megnyilatkozásai pedig nem erősítették a bizalmat. Nem tudjuk megérteni, hogy Magyarországon két világháború, a náci, majd a szovjet megszállás tapasztalata után több mint egymillió szavazatot kaphat egy párt, amelyet áthat a fasizmus és a történelmi revizionizmus szelleme. Amely Vlagyimir Putyint támogatja a Nyugattal szemben. Mintha a magyarok úgy jártak volna, mint a béka a fazékban. A béka kiugrik a fazékból, ha forró vízbe dobják. Ám ha együtt melegítik a vízzel, észre sem veszi a zubogó lében, hogy nagy a baj. Lépésről lépésre a magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy eltűrjék a tűrhetetlent. Mindennap egy kicsit több piszkos mondatot hallottak, mindennap épp egy kicsit még inkább el kellett fordítaniuk a fejüket. És megszokták.

– Már teljesen megfőttünk?

– Talán még nem. De érdeklődéssel várom a következő választást: vajon hány, az uniót és a demokráciát elutasító képviselőt küldenek még a magyarok Brüsszelbe, az Európai Unió parlamentjébe?