Bejött a várt eredmény az osztrák elnökválasztáson
Nem hozott meglepetést a vasárnapi voksolás, Fischer csaknem 79 százalékkal győzött. Egyetlen ellenféllel nem volt képes megküzdeni: az alacsony részvétellel. A választásra jogosultak kevesebb, mint ötven százaléka járult az urnák elé és szokatlanul sok volt az érvénytelen szavazat. Ausztriában ennél mindig jóval többen vesznek részt a választáson, hat éve 71 százalék szavazott.
Akik úgynevezett fehér szavazócédulát dobtak be, avagy mindhárom nevet jelölték, nem tévedésből jártak el így, hanem tudatosan ki akartak maradni Fischer újjáválasztásából. Ők azok az egyébként néppárti szavazók, akiknek lelkiismeretével sem a távolmaradás, sem a szélsőjobboldali politikus melletti voksolás nem összeegyeztethető. Az érvénytelen szavazatok aránya 7 százalék, a postán beérkező szavazatok kiértékelése után a részvételi arány maximum 52 százalékra emelkedhet.
Mindez nem változtat a lényegen, vagyis azon, hogy a következő hat évben – júliustól – Ausztria államfője ismét Heinz Fischer. Az is tény, hogy az ő 78,9 százalék körüli eredménye csaknem rekord: 1980-ban Rudolf Kirchschlägert 79,87 százalékkal választották államfővé. Fischer 2004-ben 52 százalékkal szerezte meg a posztot, Benita Ferrero-Waldner ellenében, mégpedig a második fordulóban. Most erre nincs szükség, már a vasárnapi voksolás döntött, Fischer elsősége egyértelmű.
Barbara Rosenkranz 15,6, a keresztény pártot képviselő Rudolf Gehring 5,5 százalékot kapott, vagyis egyikük sem teljesítette a maga – és pártja – által kitűzött célt. Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnök szerint Rosenkranz azért nem ért el megfelelő eredményt, mert valóságos boszorkányüldözés indult ellene, Gehring viszont kénytelen volt belátni, hogy a „katolikus misszionárius kártya” nem jött be. Az alacsony részvételi arány mindkettejük szerint erősen rontja Fischer győzelmének értékét, az FPÖ egyenesen kisebbségi támogatottságú államfőről beszél. A Zöldek ezzel szemben elégedettek. A nagyarányú győzelem jó Fischernek és jó Ausztriának – mondta Eva Glawischnig, a párt elnöke. A katasztrofális részvételi arány azonban nem utolsósorban a Néppárt (ÖVP) hibája: ha nem is állított ellenjelöltet, kevéssé buzdította híveit a Fischer melletti voksolásra.
Fischer régi megbízatása július elején jár le, július nyolcadikán pedig újabb hat évre leteszi a hivatali esküt. A Hofburgban tehát semmi nem változik, az államfő folytatja eddigi tevékenységét, részt vesz a korábban rögzített programokban. És: továbbra sem tart igényt rezidenciára, marad megszokott és kedvelt josefstadti lakásában.
Névjegy:
Heinz Fischer 1938 október 9-én született Grazban, szociáldemokrata családban. Apja, Rudolf Fischer 1954 és 56 között a Raab/Schärf kormány kereskedelemügyi minisztere volt. Heinz Fischer jogi doktorként a bírósági gyakorlat után az akkori Osztrák Szocialista Párt frakciójának jogászaként kezd dolgozni, 1963 és 75 között a frakció titkára, később ügyvezetője. Bruno Kreisky közvetlen munkatársa, tanítványa, sokáig a „Napkirály” trónörökösének számított, ma ő az utolsó aktív politikus, aki a legendás szociáldemokrata politikus szűkebb köréhez tartozott. 1983-tól, Kreisky visszavonulásától három éven át tudományügyi és kutatási miniszter, 87 és 90 között az SPÖ parlamenti frakciójának elnöke. 1990-től tizenkét éven át a parlament elnöke, a 2002-es kormányváltás, az SPÖ többségének elvesztése után az államfői jelölésig a törvényhozás alelnöke. Számos politikai, történelmi könyv szerzője. Hobbyja a hegymászás és vándorlás, csak kevesen tudják, hogy vagy 30 éven át az Osztrák Természetbarátok Szövetségének elnöke is volt. Feleségével – Kreisky egyik norvégiai száműzetésbeli barátjának lányával – csaknem negyven éve él együtt, két felnőtt gyermekük van.
