Az újraegyesítés vesztesei
Kerek jubileumokban gazdag a 2009-es esztendő Németországban. Hét évtizede rohanták le a nácik Lengyelországot, s tört ki a második világháború. 1949-ben született meg az NSZK és az NDK. Ez utóbbi, „demokratikus” köztársaság haláltusáját jelentette a berlini fal húsz évvel ezelőtti leomlása. Az Európa szívében újraegyesült országnak persze nemcsak nyertesei vannak, írja a német fővárosból MOGYORÓSI GÉZA.
„1989 szeptember 10. A magyar és a német nép barátságának jelképeként az egységes Németországért, a demokratikus Európáért” – olvasható a Reichstag kétnyelvű emléktábláján. A Spree-parti falomlást két hónappal megelőző osztrák–magyar határnyitásra utaló szöveg – félő – napjainkban már csak kevés ember számára világos üzenetű. Bezzeg az 1954-es (hopp, még egy kerek jubileum) berni focivébén aratott germán diadalra a később születettek is szeretettel gondolnak. Történészek állítják: Puskásék legyőzése fontos mérföldkő volt a németek számára, hogy kilábaljanak a háborús vereség letargiájából...
A hajdani birodalmi gyűlés patinás épületét 28 évig fal választotta el Berlin másik legendás látványosságától, a Brandenburgi kaputól. Ma macskakősáv mutatja a turistáknak az aszfalttengerben, hol húzódott 1961 augusztusa és 1989 novembere között a gyűlölt Mauer. Noha még bőven van idő a fal ledőlésének évfordulójáig, már most rengeteg elemzés olvasható arról, hogy mi lett a húsz esztendővel ezelőtti német mámorból. Mennyit változott az emberek élete az 1990. őszi hivatalos újraegyesítés óta.
Mi is vagyunk valakik
Anno az eufória volt a jellemző a polgárokra, keleten és nyugaton egyaránt. Lelkes korszak köszöntött Németországra a „Wir sind ein Volk” („Egy nép vagyunk”) mottó szellemében. A kilencvenes évek derekára a piacgazdasági játékszabályokkal megismerkedő ossie-k kijózanodtak. Mámor után macskajaj: a 4,5 milliós munkanélküliség azt jelentette, hogy a teljes foglalkoztatáshoz szokott egykori DDR területén 20 százalékos volt az állástalanság, míg az ős-NSZK tájain jobbára 10 százalék alatti.
Ez lett a veszte Helmut Kohlnak. Az „egység kancellárja” 16 év kormányzás után bukta el a választásokat. A Gerhard Schröder vezette szociáldemokrata–zöld kabinet 1998 őszén a keresztény–liberálisoktól átvett stafétabot mellé megkapta az újraegyesítésben csalódottak millióit is. Az „ostalgia” dacos szlogenje a „wir sind auch wer” („mi is vagyunk valakik”) lett.
A kilencvenes évek végi dafkehangulatból maradt a 21. századra is. Viszont a keletnémeteknek balzsam a szívükre, hogy Angela Merkel személyében egy – Hamburgban, tehát az NSZK-ban született, ám az egykori NDK-ban szocializálódott, felnőtt – ossie kormányfője lett 2005-ben Németországnak. Ráadásul a Schrödert váltó konzervatív politikusnő személyében első alkalommal lett nem férfi vezetője az Európai Unió legnépesebb tagállamának. Noha a nemzetközi pénzügyi krízis tavalyi kirobbanásáig 3 milliósra apadt – némi számszaki és foglalkoztatási hókuszpókusz segítségével – a regisztrált állástalanok száma a szövetségi köztársaságban, az emberek csak nem tudnak naphosszat mosolyogni.
39 százalék nyertes
A Berliner Zeitung a fal leomlásának 20. évfordulójára készülődve közvélemény-kutatást végzett. A napilap „hangulatjelentése” nem éppen ünnepi. A megkérdezett ossie-k csupán 46 százaléka jelezte, hogy napjainkban jobban megy sora, mint az NDK-s időkben. A ’89-es mámoros korszakban még a keletnémetek 71 százaléka nyilatkozott úgy, hogy várakozása szerint javulnak majd az életkörülményei a „szocializmust” felváltó kapitalista viszonyok közepette. Minden negyedik, az új tartományokban lakó német érzi úgy, hogy a volt NDK tájain rosszabbul élnek a polgárok, mint az újraegyesítést megelőzően. A berlini újság körkérdése alapján az ossie-k mindössze 39 százaléka tartja magát az 1989–90-es történelmi események nyertesének.
S mi a helyzet Németország nyugati felében? A wessie-k 72 százaléka van meggyőződve arról, hogy a „keleti rokonoknak” kellemesebb lett az életük a belnémet határok eltűnése óta. Saját szituációjukat már nem ily rózsásan látják Münchentől Hamburgig az emberek. Húsz éve még a nyugatnémetek 52 százaléka hitte, hogy javul az élete az újraegyesítéssel. 2009-ben már csak 40 százalékuk beszél arról, hogy jobbra fordult a sorsa 1989 óta.
A kutatók szerint mind a keleti, mind a nyugati tartományokban sokan gondolják úgy, hogy Németország másik fele „csak kihasználja őket”. Az ossie-k kétharmada s a wessie-k fele jelezte a felmérés során, hogy elégedetlen azzal, ahogy a „politikai szisztéma valójában működik”. Viszont optimizmusra adhat okot, hogy a megkérdezettek 90 százaléka örül annak, hogy demokratikus viszonyok között élhet Európa szívében, és többségük pártállástól függetlenül elégedett Angela Merkel kancellár asszony tevékenységével. De még nem dőlt le minden fal a németek között.
