„Az Orbán Viktornál tett látogatás világos jelzés: fütyülünk nyugati értékeitekre”
„Mianmar államfője, Aun Szan Szú Kji, a magyar kormányfővel a muszlim migráció közös problémájáról fantáziál. Az asszony egykori szabadságharcos eszméiből semmi nem maradt” - kommentálta a távol-keleti vendég közelmúltbeli budapesti látogatását a Deutsche Welle német közszolgálati adó.
Aun Szan Szú Kji és Orbán ViktorNem így képzelte a Nyugat. Miután éveken át támogatták Mianmart a szabadsághoz, a demokráciához vezető úton, a szabadságmozgalom csillaga átállt a jobboldali populistákhoz. Európába utazva nem Emmanuel Macront vagy Angela Merkelt kereste fel, hanem éppen Orbán Viktort, Európának a menekültek elleni uszító retorikájáról ismert „szörnyű gyermekét”. Nyilvánvaló egyetértésük pofon a Nyugatnak, amelynek sok országa két éve, mióta Aun Szan Szú Kji etnikai tisztogatással űzött ki hazájából millió rohingját, kerüli a kormányfőt. Az Orbán Viktornál tett látogatás világos jelzés: fütyülünk nyugati értékeitekre.
Az iszlámgyűlölő közös nyilatkozat ilyenformán nem hozott meglepetést. Eszerint a migráció mindkét ország számára az egyik legnagyobb kihívás, különös tekintettel „az együttélésre az egyre növekvő muszlim lakossággal.“ A dolog abszurd, hiszen Mianmar muszlim lakossága nem növekszik. Két éve egy katonai műveletben, amelyet a ENSZ népirtásként jellemzett, csaknem egy millió (muszlim) rohingját űztek el Bangladesbe. Aun Szan Szú Kji látogatása Európa egyik, a jobbszélen álló vezető politikusánál Nobel-békedíjas mianmari politikus maradék dicsőítőit is el kell, hogy gondolkodtassa. Elég gyakran megmutatta már, hol áll. A gyilkoló katonák oldalán – újabban pedig az emberi jogokat lábbal tipró jobboldali populisták oldalán. Nem azért, mert ezt kellene tennie, hanem a szabad akaratából. Vágya, hogy az állandó nyugati bírálatok után rokonszenvre találjon, érthető - hogy azonban ezért a populisták párhuzamos valóságába vándorol, tragikus. „Prágában, ahol Budapest előtt járt, Andrej Babis miniszterelnök méltatta vendége fellépését az emberi jogokért. Miközben a valódi világban arról vitatkoznak a jogászok, hogy Mianmar vezetője nem vált-e hadserege bűntársává, amiért hallgatott a népirtásról“ – mutat rá a Deutsche Welle kommentárja.
