Az EU nem füstöli el a jövőnket
Megerősítheti az Európai Unió nemzetközi tekintélyét az állam- és kormányfők pénteki brüsszeli találkozóján jóváhagyni szándékozott klímavédelmi és energiahatékonysági jogszabályegyüttes, ugyanakkor mind közösségi szinten, mind az egyes tagállamokban sokmilliárdos beruházásokat követel.
Az állam- és kormányfők másfél éve állapodtak meg abban, hogy az unió egyoldalúan legalább 20 százalékkal csökkenti a levegőt szennyező károsanyag-kibocsátását 2020-ra, sőt 2050-re már 60-80 százalékos csökkenést tűztek ki célul, amennyiben ehhez a világ többi nagy kibocsátója is csatlakozik. Arról is döntöttek, hogy uniós szinten a jövő évtized végére 20 százalékra emelik a megújuló energiaforrások (szél, víz, nap, fa, biomassza) arányát az energiatermelésben.
Uniós összvállalásról van szó, és ezen belül országonként lebontva kell úgy megállapítani a célokat, hogy azok összességében garantálják az említett szinteket. Ez utóbbit célozza a most tárgyalt jogszabálycsomag, amelyen belül a tagállamok próbálják a számukra legkedvezőbb uniós pozíciót kiharcolni - cél az igazságos és szolidáris teherelosztás a 27 ország között.
A csomag négy alapösszetevőből áll. Az egyikkel az EU módosítja a káros éghajlatváltozást előidéző gázok kibocsátásának csökkentésére kidolgozott kvótarendszert, az úgynevezett szennyezéskereskedelmet. Egy másik irányelv azon ágazatok kibocsátását szabályozza, amelyek ebben a rendszerben nem szerepelnek, de bizonyos mértékű szennyezésért felelősek. A harmadik irányelv a megújuló energiák részarányának növelésére tett erőfeszítéseket szabályozza, míg a negyedik elem egy határozat arról, hogy milyen technológia révén lehet "tisztává" tenni a létesítmények működtetését a felszabaduló széndioxid megkötésével és föld alatti tárolásával.
A tagállamok többször megerősítették azt a szándékukat, hogy legkésőbb a mostani csúcstalálkozón megállapodnak a csomagról, beleértve világos és ellenőrizhető önnön vállalásaikat is. Még röviddel az értekezlet kezdete előtt is azonban számos kérdés nyitott, gyakorlatilag minden tagország talál még olyan elemet a javaslatban, amelyet nem tud elfogadni.
A végső megállapodáshoz az Európai Parlament beleegyezésére is szükség van. A tagállamok korábban megegyeztek arról, hogy csak konszenzusos kompromisszumot tekintenek végső megállapodásnak, olyan szöveget, amelyet minden szereplő el tud fogadni, és senki nem vétóz meg.
A csomag fő célja, hogy az energiatermelés kevésbé segítse elő az éghajlatváltozást, illetve a nagy szennyezőket tisztább technológiák alkalmazására ösztönözzék. Kötelezően érvényesítendő, számszerűsített előírásokat tartanak szükségesnek számos területen az egyes tagországok, illetve bizonyos ágazatokban a cégek számára is.
Uniós szinten évente több tízmilliárd eurós kiadással járó tervekről van szó, írta az MTI.
A tagállamok miniszteri szintű tanácskozásain és az Európai Parlamenttel folytatott egyeztetéseken lényegében sikerült már pontot tenni a megújuló energiaféleségek részarányának növelését célzó jogszabályra. A csúcsszintű vállalások nemzeti elosztására az Európai Bizottság januárban tett javaslatot. Eszerint például Magyarországnak tizenhárom százalékra kellene növelnie a megújítható energiaforrások részesedését a jövő évtized végére. Uniós szinten a 20 százalékos átlagvállalás a bizottság szerint 10-től (Málta) 49 százalékig (Svédország) terjedő tagállami szórással teljesíthető. A kompromisszumosnak tűnő - a csúcson még véglegesítendő - megállapodás nem változtat ezeken számokon, viszont kiemeli azt, hogy a teljesítésükhöz vezető utat, beleértve a nemzeti támogatási rendszert is, a tagállamok maguk határozhatják meg.
A tagállamok a tárgyalások során olyan - minden érintettnek kedvező - lehetőségeket dolgoztak ki, mint az úgynevezett statisztikai transzfer, amely lehetőséget ad arra, hogy meghatározott körülmények között az egyik országban az önvállaláshoz képest elért zöld energiatöbbletet más tagállam számolhassa el.
A nagy szennyező ágazatok cégeire vonatkozó kvótarendszert (ez csak most több mint 10 ezer vállalatot érint) az új irányelv újraszabályozza és a széndioxidon kívül más gázokra is kiterjeszti. A megreformált rendszer az uniós emissziónak már több mint 40 százalékát fedi majd le. A kevésbé szennyezőnek minősítette ágazatokban (építőipar, közlekedés, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) nem határoznak meg kvótát, és több tagállam (köztük az új tagországok) még kibocsátásnövelésre is lehetőséget kapnak.
Magyarországnak a kelet- és közép-európai térség más államaival együtt kiemelt tárgyalási törekvése az, hogy a régebbi EU-tagországok ismerjék el és vegyék figyelembe az újaknak a régebbi, a rendszerváltás óta elért kibocsátás-csökkentési eredményeit. Ezek az államok ugyanis a nyolcvanas évek második felétől jelentős mértékű csökkentést mutattak fel, miközben a jelenlegi javaslatok lényegében csak 2005-től (az EU-bővítés óta) vetnék össze a tagállamok teljesítményét.
Fontos a Magyarországot is magában foglaló országcsoport számára az is, hogy az úgynevezett szénszivárgás jelensége ne eredményezze az unión belüli szolidaritás gyengülését. Szénszivárgáson az EU-szaknyelvben azt értik, hogy a nagy szénfelhasználó, szennyező cégek olyan (EU-n kívüli) országokba helyezik át a termelésüket, amelyek kevésbé szigorú környezetvédelmi előírásokat alkalmaznak.
Legutóbbi közlések szerint Budapest egyelőre nem ért teljesen egyet a szénmegkötést és -tárolást szabályozó határozattervezet szövegével sem.
Kiáll a magyar pozíció az Európai Unió és Magyarország versenyképességének megőrzése mellett is.
