Az elfelejtett baha’i rabok

A bahá'i hit a legfiatalabb független világvallás, földrajzi értelemben egyben a második legelterjedtebb a bolygón. A bahá'i közösség ma 6 millió tagot számlál, 2500 etnikai csoport tagjaiként a világ 187 országában élnek. A bahá’i irodalom több, mint 800 nyelven olvasható.

Bár a hit muszlim országból származik, éppúgy különbözik az iszlámtól, mint a kereszténységtől és a többi világvallástól. Egyaránt elfogadja minden nagy vallás tanításait és prófétáit, egyesítve azt egy közös, papi rendszer nélküli vallásban. A bahá’i hitűek támogatnak minden olyan kezdeményezést, ami a világ egyesítését közelebb hozza. Ilyenek az egy-világ-kormány és -vallás, a viszályok békés megoldása (ellenzik az adott ország törvényeivel való szembeszegülést), a nemek egyenlősége, a nyomor felszámolása és mindenféle megkülönböztetés. Mások szolgálatát egyfajta istentiszteletnek tekintik. Helytelenítik a válást, de nem büntetik, és nem ítélik el azt.

A Bahá'i Nemzetközi Közösség NGO-ként tevékenyen részt vesz az ENSZ azon konzultációin, amelyek a kisebbségi jogokkal, a nők helyzetével, a bűnmegelőzéssel, a gyermekjóléttel, a családdal, az általános fegyverzetcsökkentéssel és leszereléssel kapcsolatosak.

Irán legnagyobb nem-muszlim vallási kisebbsége – a ma 350 ezer fős bahá’í közösség – folyamatos üldöztetésnek van kitéve szülőhazájában. Nyolc évvel ezelőtt, 2008 tavaszán történt Iránban az eddigi legnagyobb nemzetközi tiltakozást kiváltó bahá’i ellenes akció, amikor is letartóztatták a vallás vezetőségének hét prominens tagját. Bebörtönzésük és fogva tartásuk elfogadhatatlan körülmények között zajlik, amelyek Irán saját törvényeit is sértik. Letartóztatásuk után nem fogadhattak ügyvédet. A hatóságok több mint két évig vádemelés nélkül tartották őket fogva. A “Yaran-i-Iran” aktivistái ellen a legkisebb bizonyítékot sem tudták felmutatni, a 2000-ben megtartott tárgyalás ítéletét 2011-ben mégis 20 évre emelték. Figyelembe véve, hogy a bahá’i vezetők közül többen előrehaladott korúak, gyakorlatilag életfogytiglani büntetést szabtak ki rájuk.

„Hit, élet és halál Iránban” című cikkében az ismert brit ügyvéd, Cherie Blair „áltárgyalás”-nak nevezte a hét személy ellen lefolytatott első jogi eljárást a The Guardian hasábjain.

„Letartóztatásuk utáni kétéves fogva tartásuk alatt a Nobel-békedíjas Shirin Ebadival (ő az első iráni és az első muszlim nő, akit a díjjal jutalmaztak. Ezt 2009-ben az iráni hatóságok elkobozták tőle. A sorozatos zaklatások miatt megváltoztatta a lakhelyét, külföldön él – A szerk.) együtt dolgozó ügyvédeknek összesen kevesebb, mint két órányi találkozást tettek lehetővé ügyfeleikkel. Mindössze néhány órát kaptak a több száz oldalra rúgó ügyiratok tanulmányozására.

A számukra engedélyezett rövid idő alatt felfedezték, hogy az aktákat a hírszerzési minisztérium hivatalnokai állították össze, annak ellenére, hogy az Iránban hatályos jogszabályok kikötik, hogy ilyen ügynökök „nem bízhatók meg a vádlottak (...) elleni kivizsgálással”. A kémkedés általános, mindannyiukra kiterjedő vádpontja leleplezi a rendszer kegyetlen viselkedése mögött húzódó valóságot. Az évek során a bahá’i-okat olyan vádakkal illették, miszerint az orosz imperializmus, a brit gyarmatosítás, az amerikai terjeszkedés, legújabban pedig a cionizmus eszközei. Amikor azonban arról szerzünk tudomást, hogy az Izraelnek történő kémkedéssel vádolt bahá’i-oknak felmentést, valamint az összes állampolgári joguk visszaállítását ígérik arra az esetre, ha egyszerűen megtagadják hitüket, ebből kitűnik, hogy az ilyesfajta vádak minden alapot nélkülöznek. A bahá’i temetők meggyalázása, a sírszentélyek elpusztítása és a bahá’i kézben lévő tulajdonok elkobzása valószínűleg nem kémszervezetre vonatkozó büntetések.”

Az ítélet mögött meghúzódó igazság az, hogy mindez a 300 ezer tagot számláló iráni bahá’i közösség lefejezésére tett kísérlet. Irán legnagyobb vallási kisebbségének tagjaiként a bahá’i-ok több évtizedes diszkriminációt, zaklatást és szörnyű bánásmódot szenvedtek el- írta cikkében Blair.

Különös, hogy a bahá’i hívők üldözése, életük, egzisztenciájuk ellehetetlenítése abban az országban a legszervezettebb, ahol a hit maga is gyökerezik. A bahá’i-ok üldöztetésének kormányprogrammá válását az 1906-os iráni alkotmány alapozta meg, annak ellenére, hogy mintaként Belgium 1831-es alkotmánya szolgált, melyben a vallásszabadságot garantáló intézkedések helyet kaptak. Az iráni változatból ezt kihagyták. Később Pahlavi sah uralkodása alatt számos jogszabály támogatta egyes vallások elismerését és a hívők egyenjogúságát, de a bahá’i-ok -bár mindennapjaik könnyebbé váltak, és viszonylag békében élhettek- hivatalosan még szimbolikus jogokban sem részesülhettek. Az iszlám forradalmat követően, az Iráni Iszlám Köztársaság négy vallást volt hajlandó hivatalosan elismerni, s ezáltal védelmezni: a zoroasztrianizmust, a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot. Ezen vallások hívői szabadon gyakorolhatják hitüket és általában a parlamenti helyek számának egy részét is biztosítják képviselőik számára.

Az emberélet nem számokban mérhető

A nyolcvanas évektől kezdődően az újra felerősödő szisztematikus pogromok, bebörtönzések, eltűnések és kivégzések riasztó képet festenek. A forradalom óta az Amnesty International adatai szerint több, mint 200 halálos áldozata van az üldöztetésnek. Egy kanadai szenátor szavaival élve „ideológiai alapon zajló népirtás”, ami Iránban történik. A bahá’i-ok nem kaphatnak nyugdíjat, otthonokat rombolnak le, a fiatal hívőket pedig a felsőoktatásból való kizárással próbálják elrettenteni. Amennyiben a jelentkező az egyetemi felvételi elbeszélgetésen nem hajlandó áttérni a négy elismert vallás valamelyikére, nem nyer felvételt egyetlen felsőoktatási intézménybe sem. Azért, hogy a felnövekvő bahá’i generáció szellemi ellehetetlenítése ne járhasson sikerrel, 1987-ben megalakult a BIHE (Bahá’i Institute for Higher Education – Bahá’i Felsőoktatási Intézet). Az órákat magánlakásokon tartották, ám a hatóságok egy év múlva felszámolták a földalatti mozgalmat. 500 bahá’i otthont kutattak át, lefoglalták a számítógépeket, könyveket, sok esetben a személyes vagyontárgyakat is, és ezreket tartóztattak le.

Habsburg Ottó Európa Parlamenti elnökként többször is felemelte szavát a baha’iok iráni üldöztetése ellen. A kiváló politikus szerint a baha’iok rendkívüli emberek, akik szeretetet, megértést, békét sugároznak, hisznek és vallanak, szeretnének a földkerekségen. Dr Farid Ajang, a Magyarországi Baha’i Közösség tagja, a hazai és a külföldi helyzet jó ismerője személyes tapasztalata, hogy a bahá’i-ok évtizedek óta élen járnak a humanitárius segítségnyújtás, az emberi jogok, a környezetvédelem, az oktatás és az egyenjogúság területein. Annak ellenére, hogy a vallás mindössze 150 éves múltra tekint vissza, számos állam és nemzetközi szervezet ismeri el munkásságukat.

A nemzetközi közvélemény bahá’i-okról kialakított képe egyértelműen pozitív, számos nagyvárosban vannak bahá’i központok, szinte a világ minden országában találhatók bahá’i gyülekezetek. Rendelkeznek rendszeres kiadványokkal, tv- és rádiócsatornákkal. A bahá’i hívők üldöztetésüket nagy türelemmel viselik. Úgy gondolják, hogy mindez a félelem manifesztációja. Amikor egy új vallás kezd kibontakozni egy szilárd alapokon nyugvó, papság által vezetett iszlám államban, a vezetés egyetlen lehetősége pozíciójának megőrzésére az új hit kialakulásának és népszerűségének megakadályozása. Szerintük minden nagy vallásnak kialakulásának kezdeti éveiben meg kellett küzdenie az intenzív üldöztetéssel. Ám egy valamit sem a hívők, sem pedig a nemzetközi közvélemény nem hagyhat figyelmen kívül: 1979 óta az Iráni Iszlám Köztársaság célja nem a hit megerősödésének megakadályozása, hanem egy jól szervezett, szisztematikusan végrehajtott pogrom véghezvitele. Az ENSZ Közgyűlés már 2013-as határozatával világosan kimondta, hogy csupasz szavak helyett tetteket vár el Irántól az emberi jogi kérdést illetően.

A határozat több bekezdést szentel az iráni bahá’i-ok állandó üldözésének, kifejezve aggodalmát a „célzott támadások és gyilkosságok”, „önkényes letartóztatások és fogva tartások”, és „a felsőfokú oktatási intézményekbe jutás korlátozása” miatt. A határozat felhívja Iránt, hogy „ismerje el a bahá’i közösséget, engedje szabadon a 2008 óta bebörtönzött hét bahá’i vezetőt, garantálja minden bahá’i-nak – a hitük miatt fogva tartottaknak is – a törvényes eljárást és a jogokat, melyeket az alkotmány biztosít számukra.” A határozatot Kanada terjesztette elő, 46 más ország támogatásával. E dokumentumban arra is felszólítják Iránt, hogy jobban működjön együtt az ENSZ emberjogi ellenőreivel, engedjék be őket az országba, valamint arra kérik az ENSZ főtitkárát, hogy a jövő évben számoljon be újra, mennyire haladt Irán emberjogi kötelezettségei teljesítésében. Irán ígéretét, a 2014-es felülvizsgálatra sem teljesítette.

(Forrás: Encyclopedia Brittanica, humanrightsiniran.hu, old.biztonsagpolitika.hu)