Az eddigi legdurvább beszámoló Harvey Weinstenről – Salma Hayek: Weinstein az én szörnyetegem!
Harvey Weinstein egy szenvedélyes filmes, valaki, aki mer kockázatot vállalni, de kezdő tehetségeket is szívesen gondozott. Egy szerető apa. És az én szörnyetegem
– ezzel az erős mondattal indítja a The New York Timesban megjelent írását Hollywood egyik leghíresebb csillaga, Salma Hayek.
– Ősszel újságírók és barátnőm, Ashley Judd megkerestek azzal, hogy beszéljek az életem egy olyan szakaszáról, amely, bár nagyon fájdalmas volt, mégis azt hittem, megbékéltem vele. Teljesen átmostam az agyamat, elhitettem magammal, hogy túléltem, vége van. Elbújtam a felelősség elől, úgy gondoltam, hogy éppen elegen világítanak rá, szólalnak fel az én szörnyetegem ellen – folytatja a színésznő.
Salma Hayek férjével, François-Henri Pinault francia üzletemberrel (balra) és Harvey Weinstennel 2010-benHayek arról ír, hogyan nevezte a botrányba keveredett producer senkinek, és hogyan próbálta magával is elhitetni, hogy rendben van az, hogy udvarias egy olyan emberrel aki annyit bántotta. Hayek szerint inspiráló azoknak a nőknek a kiállása, akik csatlakoznak a kampányhoz, lerántják a leplet a szexuális ragadozókról egy olyan társadalomban, amely egy szexuális zaklatással vádolt embert választott meg elnökévé.
A sztár mesél arról, mennyire nehezen küzdötte fel magát mexikói származása miatt Hollywoodban. Amikor sikerült végre nevet szereznie a szakmában, és bebizonyította, hogy a kétkedőknek nincs igazuk, sokan akkor is csak egy senkinek tartották. Például Weinstein is.
– Az egyik legmeghatározóbb erő, ami arra sarkallt, hogy megvalósítsam a megálmodott karriert, a festőnő, Frida Kahlo története volt, aki a mexikói muralisták aranykorában nagyon személyes, intim képeket festett. Le is nézték érte. Mégis megtalálta önmagát, alkotott minden szkepticizmus ellenére. Így talán nem véletlen, hogy a szakmám csúcsának tartottam, hogy egyszer én játszhassam el őt egy filmben – írja Hayek.
Bár Hayek először egy másik produkciós irodánál próbálkozott a film ötletével, végül a Miramaxnál, azaz Weinsteinnél kötött ki. Mint mondja, kis részesedést ígértek neki belőle, de ez akkoriban megszokott volt, ezen nem csodálkozott.
A cikk e részén a színésznő rátér az abúzusra és arra, hogy a történtek fényében elgondolkodott, hogy szoros barátsága Quentin Tarantinóval és George Clooney-val volt-e az, ami megmentette attól, hogy meg is erőszakolják.
– Folyamatosan nemet kellett mondanom. Amikor Weinstein az éjszaka közepén az ajtóm előtt állt. Még olyankor is, amikor együtt sem dolgoztunk, csak egy helyen voltunk. Nem számítottam arra, hogy
el akar vinni magával zuhanyozni,
nézni akarja, ahogy zuhanyzom,
meg akar masszírozni,
orálisan akar kielégíteni,
egy másik nővel akar levetkőztetni.
Nem és nem. És minden egyes visszautasításnál jött a dühroham – írja.
Hayek arról is beszél, hogy a producer egyszer mérgében odáig ment, hogy azt mondta Hayeknek:
„Megöllek! Nehogy azt hidd, nem tudnálak megölni!”
A színésznő szerint csoda, hogy egyáltalán létrejött a film, ugyanis az elutasítások hatására Weinstein magára akarta hagyni. Azt írja, hogy kollégái és barátai, Edward Norton, Antonio Banderas és még páran segítettek neki, hogy ne így legyen, és Weinstein végül kénytelen volt részt venni a film elkészítésében. Hangsúlyozza, ők ekkor nem tudtak arról, mi történt vele.
A film után a szexuális zaklatást a végtelen gonoszkodás és a szexista alázás váltotta fel. Weinstein közölte Hayekkel, hogy semmilyen színésznő, ha nem lenne szexi, semmit nem érne. – Stockholm-szindrómám lett, mindenáron be akartam bizonyítani neki, hogy művész vagyok. Volt egy teljesen értelmetlen jelenet a filmben, két nő intimitása, amely nem volt a forgatókönyv része. De megengedtem, hogy belevegye, nem tehettem meg azokkal az emberekkel, akiket rávettem, hogy a filmben dolgozzanak, hogy lefújom az egészet – írja Hayek. A jelenet felvétele előtt annyira kikészült, hogy hányni kezdett, és nyugtatót kellett bevennie, hogy folytatni tudja.
A filmet Weinstein nem is akarta mozikban vetíteni, egyenesen videós forgalomba akarta küldeni. Végül nagyon nehezen, de erről lebeszélte.
A Frida óriási siker lett, két Oscar-díjjal jutalmazták, de ez sem volt elég Weinsteinnek. – Sosem láttam, hogy örült volna neki – mondja. – Amikor azt mondta, ügyes voltam, egy szép filmet hoztunk létre, nagyon sokat jelentett nekem.
A színésznő azzal zárja cikkét, hogy amíg nincs férfiak és nők között egyenlőség a filmiparban, nagy csodát senki se várjon. – Amíg ez nem változik meg, a közösségünk jó környezet lesz a ragadozóknak.
(A teljes, eredeti cikk ide kattintva olvasható el.)
