Az aranyzuhany – Brit kém a nagy játszmában

Keveseknek okozhatott meglepetést, hogy röviddel az új amerikai elnök hivatalba lépése előtt újabb kínos részletek kerültek nyilvánosságra tarka magánéletéről, amely időzített bombának bizonyulhat majd a kormányzása idején. A legfrissebb titkos jelentés szerzőjét Nagy-Britanniában kell keresni, ahol egyébként Christopher Steele egykori MI6 titkosszolgálati ügynök személye szinte jobban érdekli a közvéleményt, mint maguk az informá­ciók.

Ami a nem hitelesített, a BuzzFeed portálon közzétett anyagot illeti, az abban foglalt egyik feljegyzés szerint a Kreml már legalább öt éve ápol intenzív kapcsolatokat a milliárdos üzletemberrel abban a reményben, hogy ezzel majd egyszer sikerül megosztania a nyugati szövetségeseket. Oroszország állítólag kompromittáló informá­ciókat őriz Trumpról, de ez nem akadályozta meg abban, hogy választási csapatának tagjaival összefogva segítse elő hatalomra kerülését. A most botrányt okozó aktától függetlenül eddig is köztudott volt, hogy orosz hekkerek feltörték Hillary Clinton levelezését.

A most már csak a világhálón megjelenő The Independent napilap szerint ezt annak az ígéretnek a fejében tették, hogy Trump hivatalba lépése után elismeri a Krím félsziget bekebelezésének törvényességét és akár az Oroszország elleni szankciókat is visszavonja. A 35 oldalas összefoglaló alighanem legnagyobb visszhangot kapott részlete 2013-ra nyúlik vissza, amikor Donald Trump, akinek méltatlan nőügyei korábban is köztudottak voltak, a Ritz-Carlton moszkvai luxusszállodában töltött időt szexipari dolgozókkal, akik egy úgynevezett „aranyzuhany” során levizelték egymást és az elnöki lakosztálynak azt az ágyát, amelyben korábban Barack és Michelle Obama is az igazak álmát aludta. Az újságírók által múlt héten a New York-i Trump Tower előterében megszólított megválasztott elnök ezt a bizonyos gyanúsítást azzal a verhetetlen érvvel cáfolta, hogy mindenki tudja róla, „betegesen fél a bacilusoktól”, így semmiképpen nem hozta volna magát ilyen kevéssé higiénikus helyzetbe.

MTI/EPA/Justin Lane

A Fehér Ház új lakója és a Kreml közötti szoros kapcsolatot mindkét fél visszautasította. Trump azzal, hogy semmi köze Oroszországhoz – sem üzletek, sem hitelek, sem semmi nem köti Moszkvához, amit természetesen könnyen bizonyíthatott volna adóbevallásainak régen követelt publikálásával. Vlagyimir Putyin elnök egyik szóvivőjének, Dmitrij Peszkovnak a The Times napilapban idézett állítása szerint „a Kremlnek nincs lejárató dossziéja Trumpról, ez az információ nem tükrözi a valóságot, semmi más, mint a fantázia szüleménye”.

Bár titkos ügynökről van szó, a brit média feltűnően jól tájékozott az általában jól szituált emberek által lakott délkelet-angliai Surrey grófságban élő, azaz most éppen bujkáló Christopher Steele-lel kapcsolatban. Ahogy erről a The Sunday Times nagy részletességgel tájékoztatott, a fiatalon elkötelezett szocialistának számító Steele-t oly sok más kémhez (Kim Philby, Guy Burgess, Anthony Blunt stb.) hasonlóan cambridge-i egyetemi évei alatt szervezte be a hírszerzés, a Secret Intelligence Service. 1990-re hivatalosan a moszkvai brit nagykövetség másodtitkára, valójában titkosszolgálati ügynök volt, akit kollégái „kiváló nyelvésznek és elemzőnek, született kémnek” tartottak, annak ellenére hogy „magának való, a részletekre sokat adó” munkatárs volt. Érdekes véletlenként Christopher Steele moszkvai évei alatt szorosan együttműködött Sir Tim Barrow-val, az év első munkanapján lemondott brit EU-nagykövet, Sir Ivan Rogers sebtében kinevezett brüsszeli utódjával. 1998-tól immár első titkárként a párizsi követségre került, onnan négy év múlva érkezett vissza a szigetországba.

A The Sunday Times benyomása szerint Christopher Steele Moszkvához, személyesen Vlagyimir Putyinhoz fűződő érzelmeiben Alekszandr Litvinyenko londoni meggyilkolása hozott fordulatot. A volt KGB-ügynök polónium-210 radioaktív izotóppal való brutális kivégzése után a brit titkosszolgálati specialista, aki addigra az orosz ügyosztály vezetéséig vitte az MI6 elhárításnál, a maga módján bizonyos keresztes hadjáratot indított Putyin ellen. Érzelmeit csak fokozhatta a tekintélyes brit bíró, Sir Robert Owen vezetése alatt elvégzett hosszú vizsgálatnak éppen egy évvel ezelőtt hozott verdiktje, amely szerint „a gyilkossági akciót valószínűleg az FSZB titkosszolgálat akkori vezetője, Nyikolaj Patrusev, sőt Putyin elnök is jóváhagyta”.

Csaknem húszéves aktív elhárítási pályafutása végeztével a most 52 éves Christopher Steele egy volt MI6-os kollégájával együtt megalapította az elegáns Belgravia kerületben működő Orbis Business Intelligence magán-nyomozóirodát. A nyilvánosságot feltehetőleg nem különösebben hajszoló szakemberek mindeddig legnagyobb nemzetközi figyelmet kapott tényfeltáró anyaga a FIFA által elkövetett széles körű korrupció leleplezése volt. Ennek alapossága győzhette meg kezdetben Trump republikánus ellenzőit, hogy érdemes megbízást adni Steele-nek némi kutakodásra az akkor még csak elnökjelölt-aspiráns és Putyin viszonyában. A volt ügynök kiterjedt kapcsolatrendszerén keresztül megdöbbentő információkhoz jutott az oligarcha és Putyin tartós, szoros kontaktusáról. Steele a terhelő dokumentumokat szélesebb körben is terjeszteni kezdte, de brit sajtóértesülések szerint az amerikai titkosszolgálatok annak ellenére nem mutatták a remélt érdeklődést irántuk, hogy a magánnyomozó az ügy súlyára való tekintettel ingyen bocsátotta őket rendelkezésre.

A csalódott Christopher Steele a The Independent napilap értesülése szerint múlt év őszén újabb és újabb erőfeszítéseket tett a sötét szálak nyilvánosságra hozatalára. A korábbi dossziét újabb adatokkal kiegészítve juttatta el az FBI-hoz, ám a hivatalt közvetlenül az elnökválasztás előtt már csak Hillary Clinton szabálytalan elektronikus levelezése foglalkoztatta. Az érdektelenség láttán Steele-ben még az az ötlet is felmerült, hogy a Mother Jones elnevezésű magazinnak adja át a papírokat, de ebből sem lett semmi.

Közben Trumpot elnökké választották, s a bizalmas anyag okafogyottá vált, de a befolyásos washingtoni köröket azért nyugtalanította Putyin elnök befolyása az amerikai politikára. Ez magyarázhatta, hogy november végén egy, a kanadai Halifaxben rendezett biztonsági konferencián Sir Andrew Wood volt moszkvai brit nagykövet felhívta John McCain republikánus szenátor figyelmét a Steele által feltárt és más forrásokból származó állítások fontosságára. Bár a 2008-as elnökjelölt, a szenátus hadügyi bizottságának elnöke nagyjából tudott a Trump–Putyin-összefonódásról, de csak a volt brit diplomatával folytatott beszélgetés után szerezte meg és adta át az aktát James Comey FBI-főnöknek.

A brit–amerikai és a brit–orosz viszony jövője szempontjából nem közömbös, hogy Wood friss nyilatkozataiban nyomatékkal hangsúlyozza, „nem a brit kormány hivatalos megbízásából járt el”. Moszva ugyanis nyomban meggyanúsította a brit elhárítást, hogy téves információkat fabrikálva próbálja lejáratni a Kremlt és az új amerikai adminisztrációt.