Az állam nem jár túl jól új bankjával

Ügyes szójátékkal már régen a Lidérces Álmok Bankjának hívták a karintiai pénzintézetet (Hypo Alpe Adria = Hypo Albträume). A csődközeli állapot egyáltalán nem újdonság, sokan azon csodálkoznak, hogyan húzhatta a Hypo Group Alpen Adria (HGAA) bank ennyi ideig. Mások azt vitatják, vajon ez az államosítási akció, a bank megmentése helyes lépés volt-e. A korábbi menedzsment viszont az akkori tartományfőnököt, Jörg Haidert hibáztatja.

2009. december 16., 22:57

A bécsi válságtanácskozás viszonylag könnyen meghozta a döntést, a három tulajdonos – élükön a Bayerische Landesbankkal - pedig készséges partnernek mutatkozott, s jelképes, egyenként egyeurós vételárért engedte át az osztrák államnak a csődtömeget. Ennél persze nagyobb áldozatra van szükség, összesen 1,05 milliárd euróval izmosítják a bank tőkéjét, amit az állam további 450 millióval egészít ki. A távozó befektetők emellett 3,4 milliárd euróval állítják helyre a HGAA likviditását. Az osztrák nagybankok valamennyien adakoznak: összesen 500 millió eurót biztosítanak fizetőképességi vagy kockázatcsökkentési intézkedésekhez.

Az államosításra már csak azért is szükség volt, mert a HGAA tartományi pénzintézetként önállóságot élvezett, ami a központi beavatkozást kizárta. Most azonban a szövetség minden létező eszközt bevet, egyebek között a felelősség megállapítására. Tíz gazdasági nyomozóból álló külön kommandó vizsgálódik, élén egy tapasztalt karintiai szakemberrel, aki már a BAWAG bank bűnügyeinek felderítésében is bizonyította szakértelmét.

Az ügy egyébként valószínűleg messzebbható következményekkel, alkotmánymódosítással is jár. A szövetségi kormány nem kíván tovább a tartományi függetlenség ürügyén szemet hunyni ilyen másokat is veszélyeztető visszásságok felett. A karintiai tartományi kormány ugyanis a maga 2 milliárd eurós évi költségvetésével a HGAA 18 milliárd eurójáért vállalt kezességet. Márpedig ha a szövetségi kormány bankja csődbe megy, azonnal életbe lép a kezességi megállapodás. Hogy ezt az összeget Karintia nem tudta volna maga kigazdálkodni, az egyértelmű. Vagyis a jövőben a központi kormányzat mindenképpen elejét venné, hogy egyik-másik tartomány veszélybe sodorja kis túlzással az ország egészét. A megoldás: a jövőben szabályozni kívánják, milyen nagyságrendű kezességet vállalhat egy-egy tartományi kormány. Az új szabályozás elfogadásához kétharmados parlamenti többségre van szükség. Alkotmányjogászok azzal tetéznék a szabályozást, hogy a rendelkezést megsértő tartományfőnökök ellen alkotmánybírósági eljárást indítanának, s ezzel leváltásukat idéznék elő.

A bank súlyos eladósodása, az államosítás Karintia számára is kellemetlen következményekkel jár, konkrétan a tartomány költségvetési szigorra, soha nem látott takarékoskodásra kényszerül. A szövetségi politikusok, Josef Pröll pénzügyminiszter és Werner Faymann kancellár osztják azt a véleményt, hogy felelősség terheli a karintiai tartományi politikát. Jörg Schuster, a bank egyik korábbi, 2003-ban távozott igazgatója ennél konkrétabban fogalmaz: Jörg Haidernek sok pénzre volt szüksége ahhoz, hogy látványos ötleteit megvalósítsa. Sportpályák, tószínpad és ki tudja mi minden épült Hypo-banki finanszírozással.


A nagy kérdés: hogyan tovább?

Egyelőre nem tudni, mi lesz a Hypo sorsa. A legvalószínűbb, hogy ésszerű méretű részekre osztják, és ismét privatizálják. Most azonban a múlt feltárása a fő gond, például azoknak a feltételezéseknek a bizonyítása avagy cáfolata, amelyek szerint a Balkánon az ottani filiálék kétes üzelmeket folytattak volna. Horvátországban, ahol a Hyponak 70 bankja van, magát a kormányfőt éri a korrupció vádja. Ivo Sanader cáfolta, hogy magas províziót kapott volna.

Az események krónikája

1988: Wolfgang Kulterer elnökké történt kinevezésével a mai Hypo elődje, az akkori Kärntner Landeshypothekenbank látványos expanzióba kezd. A karintiai pénzintézet részesedéseket vásárol, délkelet-európai leánybankokat alapít. 2005 és 2008 között a mérlegfőösszeg csaknem kétszeresére nő.

2006-ban jelentkeznek az első veszteségek, a 2004-es mérleget módosítani kell; a Kulterer vezette igazgatóság mérleghamisítási vádemeléssel kénytelen szembesülni. Kulterer lemond, de marad a felügyelő tanács élén. Az év végén egy német befektető – Tilo Berlin – 125 millió euróért 4,5 százalékos részesedést vásárol.

2007-ben a Tilo Berlin körüli befektető csoport további 125 millió euróért vásárol részesedést, és ezzel megszerzi a vétóhoz szükséges minimumot. Májusban eladják a bankot a Jörg Haider által favorizált müncheni Bayerische Landesbanknak. Berlin 150 millió eurót nyer az ügyleten, amelyet Haider valóságos diadalként ünnepel. A tranzakciót a karintiai tartományi parlament vizsgálja, de nem talál gyanús körülményt. A Bayerische Landesbank számára az akvizíció fontos volt: alig pár hónapja maradt hoppon, amikor a Bawagra pályázott.
A tulajdonviszonyok ezek után a következőképpen alakultak:

BLB:50 %
Grazer Wechselseitige (GraWe): 26,4 %
Karintia tartomány: 20 %
A többi kisrészvényeseké.

Novemberben a BLB 440 millió, a GraWe 160 millió eurót kénytelen a Hypo felkarolására befizetni.
2008-ban Kulterert és két vezetőtársát mérleghamisítás miatt pénzbírságra illetve felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik. A bajorok a gazdasági válság miatt további 700 millió eurót kénytelenek a Hypo kasszájába befizetni.
A szövetségi kormány banksegélycsomagjából a Hypo csoport 900 millió eurót kap; a tartomány részesedése tovább csökken 12,42 %-ra.
A BLB része immár meghaladja a 67 %-ot.


2009 októberében Bajorországban és Karintiában házkutatásokat tartanak hűtlen kezeléssel gyanúsított személyeknél. A csaknem teljes egészében a Bajorország birtokában lévő BLB a feltételezés szerint 2007-ben a kelleténél jó 400 millió euróval többet (1,625 milliárdot) fizetett a karintiai pénzintézet többségi tulajdonáért.

2009. november 10: a legfrissebb adatok szerint a folyó évben a Hypo vesztesége meghaladja az egymilliárd eurót, becslések szerint 1,5-2 milliárdra van szüksége a túléléshez, holott 2008 vége óta kisebb-nagyobb tételekben összesen 900 millió euró tőkeinjekciót kapott. A mérleghiány olyan nagy, hogy saját tőkéje a minimum alá süllyed. A bankfelügyelet év végéig ad ultimátumot.

December 14-én számos más variáció elvetése után megszületik a döntés az államosításról. A tranzakció költsége, legalábbis egyelőre minimum 2,3 milliárd euró.