Az a fránya helyesírás
A helyesírási szabályokat megtanulni és jól alkalmazni nem könnyű dolog. Ha figyelembe vesszük, hogy ráadásul még viszonylag gyakran változtatják is, embert próbáló feladat. Így van ez nemcsak a magyarban, hanem más nyelvekben is, például az olaszban.
Valeria Della Valle és Giuseppe Patota olasz nyelvészek segíteni akartak a problémán, ezért „ Éljen a nyelvtan” címmel megjelentettek egy segédeszközt, egy könyvet, amely a fül” szerint könnyű és szórakoztató útmutató a helyes nyelvhasználat elsajátításában.
A könyv az alapoktól indul el, megtanít a pont, a vessző használatára, a ragok egybe- vagy különírására. Külön fejezet foglalkozik az indulatszavakkal, sőt nem kell bizonytalankodnia annak sem, aki “ csúnya” szavakat akar papírra vetni. A szerzők olyan árnyalatbeli különbségekre is felhívják az emberek figyelmét, mint, ami az “Ő” és a helyette használt “Ez” között van, valamint arra, hogy határozott névelő odabiggyesztése egy személynév elé csak akkor indokolt, ha iróniát, rosszabb esetben lebecsülést akarunk kifejezni.
A szerzők a múltban kalandozva meglepő példákat találtak a helyesírási szabályok megsértésére. Kiderítették, hogy Alessandro Manzoni, az olasz irodalom első történelmi regényének, a Jegyeseknek írója hadilábon állt a helyesírással. Magánleveleiben rendre duplázta a mássalhangzókat, ahol nem kellett volna és nem duplázta, ahol kellett volna. Ugyanebbe a hibába esett Gioacchino Rossini zeneszerző, aki a mássalhangzó duplázás megszállottja volt és érdekes módon kora helyesírási szabályait megsértve ezt a hibát követte e Gaetano Donizetti is.
A könyv, egyébként, valóban szórakoztató lehet, mert a hibákat Enzo Janacci és Jovanotti dalok szövegein, Totó és Peppino De Filippo szellemes szópárbajain keresztül illusztrálja. A nyelv elborzasztó kifacsarására pedig idéz egy többszöri olvasásra is érthetetlen közlekedési szabályból.
