Ausztria nem fizet az adatokért
Ebben a kérdésben konzervatívabb nézetet vallok, mint Angela Merkel – nyilatkozta Werner Faymann osztrák kancellár a Kleine Zeitungnak. Nem mintha az osztrák pénzügyminisztériumot nem érdekelné az a Svájcban áruba bocsátott CD, amely állítólag osztrák adócsalók adatait is tartalmazza. A cél azonban nem szentesíti az eszközt, vagyis Ausztria nem fizet a törvénytelenül szerzett információért.
Josef Pröll néppárti alkancellár és pénzügyminiszter ennél is tovább megy. Ő magát a német –svájci tranzakciót is helyteleníti, miközben sietve hozzáteszi: ez a része a dolognak nem tartozik Ausztriára, ezt a németeknek kell Svájccal egyeztetniük. Ausztria viszont arra számít, hogy a kölcsönös segélynyújtási egyezmény alapján hozzájut majd az őt érintő adatokhoz. Mindenesetre ő még nem vette fel a kapcsolatot Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterrel.
Értesülések szerint 100-150 osztrák adócsaló neve található a listán. Azt egyelőre nem tudni, milyen összegre számíthatna az osztrák pénzügyminisztérium. A sajtó azonban arról ír, hogy érezhetően nő az idegesség, egyre többen keresik fel az adótanácsadókat, vagyis minden bizonnyal készülnek már az első önfeljelentések. A kiszivárgott hírek szerint az egyik esetben százmillió eurónál is nagyobb összegről van szó. Többekről tudni, akik igyekeznek gyorsan hazahozni a pénzüket Svájcból, amely 2011 után végképp nem jelent túl nagy biztonságot.
Az adócsalók adatait tartalmazó CD nemcsak a potenciális érintettek körében váltott ki izgalmat. A banktitok témája ismét napirendre került, amióta Schäuble újabb támadást indított az Ausztriában és Svájcban oly hősiesen védelmezett intézmény ellen. A német pénzügyminiszter nem is titkolja, hogy célja egész Európában megszüntetni a banktitkot. Ausztria viszont továbbra is védeni kívánja azokat, akik bankjaiban elhelyezik pénzüket. Josef Pröll pénzügyminiszter sietett kijelenteni, hogy a banktitok megszüntetése Ausztria számára nem téma. Igaz, valamelyes változtatást a külső kényszer hatására 2009-től már foganatosítottak, ám ez csak a külföldi betétesekre vonatkozik. Az ő osztrák bankokban elhelyezett pénzükkel kapcsolatban hazai hatóságaik – bármilyen gyanú esetén – tavaly óta könnyebben kapnak felvilágosítást.
A mostanihoz hasonló adatkiszivárogtatás egyébként akkor is kifizetődő a kincstár számára, ha nem jut hozzá konkrétan az adózást elmulasztók nevéhez. Van erre példa. Amikor Németország 2008-ban a liechtensteini LGT banktól megvette az adócsalók adatait – köztük osztrákokét is -, a nevek nem jutottak el az osztrák hatóságokhoz, mégis 43 személy jelentette fel önmagát.
A befolyt adóhátralék, amelyhez Ausztria másként aligha jutott volna hozzá, meghaladta a 9 millió eurót. A kincstár most is beérné ennyivel.
