Anyám is Csikarék dílere volt

Anyám az 1920-as évek végén Párizsban tanult. A Sorbonne-on szerzett nyelvmesteri diplomát, ami akkoriban Magyarországon ritka dolog volt. Amikor a válság alatt apám ’33-ban elvesztette a munkáját, az ő nyelvtanári jövedelméből éltek a viszonyok rendeződéséig. Apám kis céget alapított, amely a lakásunk udvari szobájában kb. úgy működött, mint a mai webáruházak. Aztán apámat munkaszolgálatosként Rohoncon megölték. A céget anyám vitte tovább egészen addig, amíg a társadalomra veszélyes tőkésként (három tisztviselővel dolgozott) a tulajdonát nem államosították.

Anyám egyedül nevelt fel, a kistisztviselői fizetése nem volt elég ahhoz, hogy egyetemre járasson. Akkoriban mindenki úgy segített magán, ahogy tudott. Az üzletek üresek voltak, központosított tervgazdaság tette tönkre az országot. A maszek fűszeresünk – ilyet is engedélyeztek néhányat – lánya vett egy kötőgépet, és a lakásában „termelt”, de nem tudott eleget eladni. Anyám az ötvenes évek első felében egy nagy gyárban dolgozott, ahol ebédidőben járta a munkahelyeket, és kínálta a divatos pulóvereket, részletre, 350 forintért. Vitték, vették, hisz „menő cuccok” voltak akkoriban.

Egy volt MTK-s focista ismerősünk, G. J., aki tudott anyám „üzleteléséről”, szólt, hogy a focistáknál sok Doxa karóra van, segíteni kéne eladni. Így anyám is segített túladni rajtuk. 1300 forintért árulta az órákat, több havi részletre. Az ÁVO-tól és a rendőrségtől nem zavartatva folyt ez az üzletelés 1956-ig.

Anyámék nemzedéke nem hagyta magát, hisz két világháborút élt túl. Azért is megkereste a kiskapukat: ki kendőt festett, ki rajzokat, festményeket készített, ki szerelt, ki javított, de nem nyavalygott. Gondoljunk rájuk tisztelettel!

Vadász Gábor, e-mail