Antiszemitizmus Magyarországon

A Zsidó Világkongresszus (WJC) döntése, miszerint Jeruzsálem helyett Budapesten rendezi meg éves közgyűlését, egy rendkívül bátor kísérlet, amelynek az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az antiszemitizmusra. Ezzel azonban Ronald LAUDER, a WJC-elnöke, ahhoz is teret biztosított a magyar miniszterelnöknek, Orbánnak, hogy e gyűlöletes cselekménysorozat legkiemelkedőbb ellenfeleként mutathassa be magát, és ezáltal elterelje a figyelmet arról, milyen közvetett felelősség terheli az országában előforduló zsidóellenes üzelmekért.

A valóságban azonban a probléma a sokkal komplexebb, mint ahogyan azt gyakran felvázolják. Jelenleg Budapesten él Közép-Európa legnagyobb és legéletképesebb zsidó közössége, de Európában sehol sem uszítanak ennyire nyíltan a zsidók ellen. Ennek ellenére mégis túlzóak a Magyarországról történő tömeges zsidó kivándorlásról szóló tudósítások. Nem az üldöztetés a fő motívuma annak, hogy olyan sokan ki akarnak vándorolni, sokkal inkább a kilátástalan gazdasági helyzetben kell keresni az okokat.

Számos zsidó származású művésznek, professzornak és újságírónak kell reszketnie az állásáért, azonban közülük csak keveseknek a vallásuk miatt, inkább az autoriter Fidesz-kormánnyal szembeni politikai szembenállásuk az ok. És nem is a Fidesz, hanem a szélsőjobboldali ellenzéki párt, a Jobbik folytat zsidóellenes uszítást, amint azt a szombati felvonulás alkalmával legutóbb is tette, úgy, ahogyan az ma másutt Európában elképzelhetetlen lenne. Orbán tiszta lelkiismerettel állíthatja, hogy be akarta tiltani a tiltakozó felvonulást, amelyen őt a világ zsidósága lakájának nevezték.

Jogos a miniszterelnökkel szemben megfogalmazott óvatos szemrehányás: ugyanazon a soviniszta-idegengyűlölő klaviatúrán játszik, mint az antiszemiták, és ezzel fedezi őket; az a nézete, miszerint Magyarország a „kereszténység bástyája”, felszítja a régi kultúrharcot a reakciós nacionalizmus és a liberális világra-nyitottság között, amelyben a zsidók mindig kulcsszerepet játszottak.

Az antiszemitizmus végső soron azonban csak egy építőkő – és biztosan nem is a legnagyobb – abban a kevésbé demokratikus, bigott és Európa ellenes falban, amelyet éppen most épít fel Orbán, hogy évekre bebiztosítsa a hatalmát. Helyén való elvárni Orbántól, hogy élesebb határt húzzon meg a zsidóellenes cselekményekkel szemben, és helyesen teszik, hogyha őt is felelősségre vonják a hívei kijelentései miatt. Az ügyeskedő miniszterelnök azonban könnyedén elhárít minden antiszemitizmussal összefüggő személyes vádaskodást. A jogállam szisztematikus leépítésére és a katasztrofális gazdasági helyzetre vonatkozó bírálattal szemben azonban már nehezebb dolga van. (Eric Frey,

Fordította: dr. Gonda László

További cikkeket olvashat Ausztriáról a