Altipiano emlékezete
Olaszország, Val d’Assa, Sette Comuni della Piana. Szép, dallamos nevek. E nevek hallatán az élet kellemes dolgaira asszociál az ember. Pedig csak az immár nagyon idősekben idézik fel az első világháború borzalmait.
Az Északi-tengertől a Dardanellákig, a Baltikumtól a Fekete-tengerig húzódó frontokon sehol nem dúltak olyan sokáig harcok, mint az észak-olaszországi Altipianón, ahol viszonylag kis területen több mint 42 hónapig néztek egymással farkasszemet és harcoltak olaszok, franciák, angol és az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetei, köztük a magyarok.
Katonák százezrei szenvedték itt végig az ember legborzalmasabb találmányának következményeit. Több millió köbméter földet, sziklát mozgattak meg, hogy elhelyezzék ágyúikat, puskáikat, hogy a lövészárkokban némi védelmet találjanak. De építettek téli fagyban, rekkenő nyári melegben utakat, vízvezetéket is, amelyek békeidőben a civilizáció áldásai lehettek volna. Mire a háború befejeződött, a falvak a földdel váltak egyenlővé, a mezőket robbanások szaggatták fel és megszámlálhatatlanul hevertek mindenfelé a holtak.
Akik itt megfordultak, emlékeket hagytak maguk után. Ezeket az emlékeket kezdte egybegyűjteni a Pieve Santo Stefano alapítvány. Így menekültek meg az enyészettől az első világháború névtelen számos frontharcosának naplói.
Mintegy 15 évvel ezelőtt teremtődtek meg a feltételek, hogy az egykori harcok területét nagy szabadtéri múzeummá változtassák. Még a Velencei Köztársaság és a trentói hercegség idejéből is maradtak fenn műemlékek. A Monte Interrotto- kaszárnyát a harmadik függetlenségi háború után építették, amikor Veneto tartományt hozzácsatolták Olaszországhoz. Az első világháború idején megfigyelőtoronyként funkcionált. Tornyából be lehet látni az akkori nagy csaták helyszínét, az 1916-os Strafexpeditionét, az 1918-as „három hegy csatáját”. A kaszárnya falára függesztették ki az 1915. május 24 és 1918. november 4 között itt történtekről mesélő térképeket, grafikákat, magyarázatokat.
Láthatók még lövészárkok és a Monte Moschiacón szomorú emlékezetű osztrák-magyar temető. Fent a csúcson állnak még azoknak az építményeknek a kőfalai, ahol a monarchia katonái menedéket találtak 1916-17 kemény telének hidege ellen. Találóan nevezte egy olasz építészmérnök a helyet „a nagy háború Pompejiének”.
A látogatók bejárhatják az első világháborús regényekben leírt számos útvonalat, amelyet sírkövek szegélyeznek, rajtuk feliratok minden harcoló fél nyelvén.
