Akar-e Moszkva háborút?

A Szovjetunió belebukott az Egyesült Államokkal vívott fegyverkezési versenybe. A kilencvenes évek közepére az orosz hadsereg már csak árnyéka volt a tíz évvel korábbinak. A SIPRI (a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet) adatai szerint a Szovjetunió 1988-ban még 246 milliárd dolláros katonai kiadásai 1994-re 14 milliárdra estek vissza. Összesen 700 ezer főnyi katonaságot vontak vissza Afganisztánból, az NDK-ból, Mongóliából és a kelet-európai országokból. Az orosz hadsereg nem kis részben demoralizálódott tisztjeinek és katonáinak nem csekély része sátrakban lakott, a régi fegyverzet a szó szoros értelmében rozsdásodott, és csak a nukleáris rakétaerők maradtak érintetlenek.

A folyamat a Borisz Jelcin nevével fémjelzett válságos kilencvenes években is folytatódott. A 2000-ben színre lépő Vlagyimir Putyin elnöksége idején azonban a gazdasági konszolidációval párhuzamosan a fegyveres erőkbe is kezdett visszatérni az élet, s ez a kül- és a katonapolitikára is hatással volt. A frissen függetlenné vált Oroszország a hadsereget még csak az elszakadni próbáló Csecsenföldön, illetve az úgynevezett közel-külföldön (Grúziában, Moldovában) vetette be több-kevesebb sikerrel. A putyini reformok idején azonban Oroszország már győztes háborút vívott Grúziával szemben, a legutóbbi években pedig annektálta a Krímet, aktívan támogatta és változatlanul támogatja a kelet-ukrajnai szakadárokat, s katonailag talán minden korábbinál aktívabb szerepet játszott és játszik a Közel-Keleten.

Az orosz és a nemzetközi sajtó tele van az orosz haderő új, gyors növekedésének, átalakulásának híreivel. A szovjet korszakból származó, NATO-kódnéven Sátánként ismert R-36M2 mintájú interkontinentális ballisztikus rakétákat a még modernebb RSZ-28 Szarmat típusú rakétákkal váltják fel. Moszkvában a tavalyi győzelem napi díszszemlén már bemutatták az állítólag az amerikai Abrams tankoknál is hatékonyabb Armata harckocsicsalád első példányait. Már épülnek a hiperszonikus rakétákat hordozó új tengeralattjáró cirkálók. Most telepítik Moszkva körül az Sz-400 Triumf elnevezésű, minden korábbinál korszerűbb lég- és rakétavédelmi rendszert. Amerikai értesülések szerint az orosz haditengerészet olyan felszín alatti drónok kifejlesztésén dolgozik, amelyek radioaktív felhők kibocsátásával az ellenség part menti városainak lakosságát semmisíthetik meg. A flotta eközben kardszárnyú delfineket, oroszlánfókákat „képez ki”, nem is csupán felderítési célokra, hanem ellenséges hadihajók felrobbantására. (A fekete-tengeri flotta parancsnokága nemrégiben hirdetett közbeszerzési pályázatot hat delfin megvásárlására.) A hajózás és a természeti kincsek kiaknázása szempontjából mind fontosabbá váló Jeges-tenger partján és szigetein az orosz hadsereg a közelmúltban hat új támaszpontot létesített.

A fegyveres erők modernizálása szempontjából nem kevésbé fontos magának a hadseregnek immár alegységi szinten is megvalósuló számítógépesítése, az úgynevezett hibrid hadviselésre való felkészítése, szervezeti felépítésének átalakítása (a háromezredes hadosztályokat négy zászlóaljas dandárok váltják fel), továbbá a kiképzésnek és tárgyi feltételeinek, a katonák egyéni felszerelésének és ruházatának korszerűsítése. Gyakoriakká váltak a fegyveres erők harckészültségének ellenőrzésére és növelésére szolgáló gyakorlatok, amelyeket Szergej Sojgu védelmi miniszter rendel el, mindig váratlanul. Emellett viszonylag gyorsan (évente ötvenezer fővel) halad a hadsereg állományának szerződéses katonákkal való feltöltése. Nemzetközi szakértők szerint ezeknek a lépéseknek köszönhető a Krím – egyetlen puskalövés nélküli – elfoglalása is, amit a szpecnaz (különleges erők) „udvarias zöld emberkéknek” elnevezett harcosai egészen rövid idő alatt, katonai szempontból mintaszerűen hajtottak végre.

A mind magabiztosabbá váló orosz légierő és tengeralattjáró-flotta egységei sok év után ismét gyakran közelítik meg a NATO-országok határait, hadihajóit. Ezek a provokatív akciók többnyire nem ütköznek ugyan a nemzetközi jogba, mégis nagyon veszélyesek. Az idén áprilisban orosz Szu–24 bombázók és Ka–27 mintájú harci helikopterek a Balti-tengeren több alkalommal is rácsapást imitáltak az amerikai Donald Cook rombolóra, ami könnyen végződhetett volna kölcsönös katasztrófával. Mindez persze nem marad viszonzatlanul. Az Egyesült Államok katonai repülőgépei előszeretettel közelítik meg a szovjet légteret.

Az akciók, a kölcsönös vádaskodások a hidegháború időszakát idézik fel. Miközben az oroszok hajdani katonai erejük feltámasztásával próbálkoznak, az amerikaiak növelik katonai jelenlétüket a kelet-európai NATO-államok területén. Ami, úgymond, válasz a balti államokat és Lengyelországot fenyegető orosz veszélyre, mintegy megelőzése annak, hogy például Észtország – ahol jelentős orosz kisebbség él – ugyanúgy járjon, mint az etnikailag orosz többségű Krím. Hogy mit szeretne látni lelke mélyén Putyin (aki Pavel Felgengauer független orosz katonai szakíró szerint a vezérkar bábja), az egy dolog, a reális lehetőségek és azok felmérése azonban egy másik. A legutóbbi orosz–török incidensek után úgy nyilatkozott Szergej Sztyepasin, a számvevőszék elnöke, hogy „ha Törökország nem lenne a NATO tagja, akkor az orosz harckocsik már régen Isztambulban lennének”. Hasonlóképpen Moszkva a Baltikumban sem akarja „megcsókolni a forró kályhát”: nem kíván szembekerülni az ország fölé kiterjesztett NATO-pajzzsal. Legalábbis egyelőre biztosan nem. Jelenleg beérné azzal, ha sikerülne visszaszerezni a szerinte őt megillető helyet a világhatalmak sorában. Felgengauer szerint az orosz vezérkar szerint még nem készek egy háborúra, azt csak 2025-re prognosztizálják.

A kérdés csak az, hogy ki ellen. Amerika messze van. Oroszország nyakán, Szibéria határai közelében azonban máris ott liheg Kína, amely belátható időn belül katonailag is utolérheti az Egyesült Államokat. A kínai veszély gondolata azonban Moszkvában (legalábbis nyilvánosan, a médiában) fel sem merül, s freudi alapon: amiről nem beszélünk, az nincs. A jelenlegi erőviszonyokhoz pedig csak annyit, hogy az Egyesült Államok katonai költségvetése tavaly az orosznak a tizennégyszerese volt. Az orosz védelmi büdzsét még a kínai is bő háromszorosan haladta meg.