Agónia
Nem hiszem, hogy van a világon olyan család, amelyik nem érte meg szerettének hosszan tartó agóniáját.
Ez nagyon fontos, évezredekre visszamenő probléma, csak éppen nem kerül abszolút társadalmi megvitatásra, mert nem az emberek valódi problémái, hanem a politikusok kiszámított, gumicsontos tematizálása határozza meg a közbeszédet.
A Szentatya az evolúciót mint tényt lényegében elfogadta. A kegyes halál kegyelme is fontos lenne a katolikus egyház részéről, ami a fájdalomcsillapítás evolúciósan fejlődő tudománya következtében már olyan szinten áll, hogy sokszor „túlélő” családok mennek rá. Kérdés: kinek fáj jobban az agónia? Akinek a fájdalmát lehet mesterségesen csillapítani, vagy aki szerető családtag lévén lelkileg szenved? Amire nincs gyógyszer, csak az imádság.
Nem szeretnék óberokosnak tűnni, de erről több társadalmi vitára lenne szükség, ami az előbb használt jelzővel illethető politikusok és magukat kereszténydemokratának valló álszent szövetségeseik regnálásától nem várható. De vitatkozni csak lehet! Demokratikusan. Mondjuk a közmédiában.
Tősér István,
Miskolc
