Adakozna, de nincs miből
A nevezetes gyermekrablásügy néhány tárgyát bocsátaná aukcióra Natascha Kampusch, hogy feltöltse a szabadulása után beérkező adományokból létesített jótékonysági alapot. Az akkor összegyűlt 50 ezer euró felét áldozat-társak – az amstetteni rém saját lányával nemzett és rabságban tartott gyermekei – kapták. Közben talán fordulatot vesz az egykori nyomozás hiányosságait feltáró bizottság munkája: a nyomozók mégis betekinthetnek az eddig szigorúan titkosított iratokba.
Arról nem tudni, miféle tárgyakat árverezne el Natascha Kampusch, és a tervekről tájékoztató sajtótanácsadója sem árult el részleteket, holott az ügy iránt máig élénken érdeklődő közönség szívesen készülne fel.
Natascha annak idején több adományra számított, és az első felbuzdulásból valóban arra lehetett következtetni, hogy dől majd a pénz. Az alapba szánta az interjúkért kapott honoráriumot is, ám úgy tűnik, ez a forrás sem volt kiapadhatatlan.
A jótékonysági alapot eredetileg igen széles körnek, a hozzá hasonlóan meggyötört, megalázott lányok, asszonyok megsegítésére szánta, határon innen és túl. Úgy tervezte, ez lesz a fő munkája. Hiszen nála jobban senki nem tudja, milyen nehéz visszatérni az életbe – mondta akkor.
Visszatérés a tett színhelyére
Bátor szökésének harmadik évfordulója közeledtével Kampusch fura lépésre szánta el magát: visszatért rabságának helyszínére. Strasshof, ez a jelentéktelen kis település, nem messze Bécstől a szörnyű ám szerencsésen végződött bűnügy óta szerepel a hírekben – lakosai lemondtak volna erről az ismertségről.
A Heinestrasse 60. számú jelentéktelen kinézetű családi ház, a magányosan élő Wolfgang Priklopil otthona Natascha rabságának éveiben sem keltett túl nagy feltűnést. Most önként tér ide vissza az egykor a pincébe zárt fogoly: takarít, gyomlálja a kertet. Lehet, hogy itt kíván élni? A hagyatékot ugyanis kívánságára ő kapta, s ez ellen a fia tette és öngyilkossága miatt porig sújtott anyának sem volt kifogása. Mellesleg nem is lehetett, a köztörvényes bűnözők hagyatéka az államra száll.
Hogy a szabályos börtönné alakított pincében valójában mi történt, mennyi időt tölthetett Natascha „fenn” a lakásban, s ott csak háztartási munkára fogta-e be elrablója, avagy netán ágyát is megosztotta vele, s ha igen, ő kényszerből engedelmeskedett, avagy önként vállalkozott a szerepre – ezek olyan kérdések, amelyekre nincs válasz.
Talán most legalább a nyomozók többet megtudnak majd: az első vallomás jegyzőkönyvébe, amelyet ,a magánélet sérthetetlensége miatt titkosítottak, mégis betekinthet a nyomozási hibákat feltáró bizottság két munkatársa.
A bizottság elnöke, Ludwig Adamovich nem intimitásokra kíváncsi: őt egyedül az foglalkoztatja, vajon Priklopil
magányos elkövető volt-e. Gyanítja, hogy cinkosai voltak, akik még mindig szabadon járkálnak.
