A vesztes mindent visz

Hogyan lehet, hogy a nyertes veszít, s az, aki lemaradt, győz? A választ a szinte átláthatatlan román választási rendszer kínálja. A jelöltek egyéni választókerületekben mérettettek meg, illetve egy közös szavazati kosárból osztják vissza a pártoknak az adott körzetben fel nem használt szavazatokat. Így történhetett meg, hogy számos jelölt sok ezer szavazat birtokában sem jutott mandátumhoz, és volt olyan, akinek néhány tucat voks is elég volt a képviselői helyhez.

A legkirívóbb helyzetbe az RMDSZ került: eltűnt a süllyesztőben az egyik legrégebbi és legismertebb – nem mellesleg legsikeresebb – politikusa, a kolozsvári liberális képviselő, Eckstein-Kovács Péter. A szavazatok visszaosztása miatt viszont előfordult az is, hogy a körzetekre osztott diaszpóra afrikai (!) voksaival lett képviselő egy 71 esztendős kolozsvári úriember, aki nemhogy a fekete kontinensen nem járt még életében, de az ország határát is alig lépte át. Hát ennyire lett hatékony a romániai választási reform.

Az újonnan bevezetett rendszer meghirdetett célja az volt, hogy személyes teljesítmény alapján jussanak mandátumhoz a képviselők, növelendő a választók és a képviselők közötti bizalmat, a politika és a közszféra közötti viszony hitelét. Volt azonban egy ki nem mondott célja is: hogy tovább erősítse a román nagy pártokat, és tovább gyengítse, ellehetetlenítse a kicsiket. Az idei kampányban drága volt a szereplés, csak az számíthatott sikerre, aki mögött egy jól működő, erős párt szervezeti háttere állt. A választási reform végeredménye az lett, hogy most farkasszemet néz egymással a román jobboldal és a román baloldal. A magyarországi helyzettől ez csak anynyiban különbözik, hogy a román liberálisok – a mérleg nyelveként – egyelőre még sokkal erősebb pozíciót, majdnem 19 százalékos támogatottságot tudhatnak magukénak.

A magyarországi politika felől nézve sok szempontból nagyon tanulságos a román szociáldemokraták legújabb kori tündöklése és túlélési technikája. Az itteni jobboldal négy évvel ezelőtt a következő érvekkel küldte a süllyesztőbe ellenfelét: képtelen a megújulásra, elöregedett, működése korrupciós ügyekkel és politikai botrányokkal
terhes.

Valójában persze a román szocdemeké volt a valódi rendszerváltó párt az országban, az egyetlen olyan politikai alakulat, amely gyakorlatilag 1989 óta visz magával politikusokat és politikai szerepeket. Ebben a pártban működik Ion Iliescu is, az ő köpönyegéből bújt elő az egész új politikai elit minden oldalon. Az új szociáldemokrata pártvezér, az ötletes és erős Mircea Geoana úgy váltotta őt, valamint nagyon erős és elvhű támogatóit, hogy maga mögött hagyta az örökséget, de fel is vállalta azt. Ez jelentős bravúr. Geoana és az általa képviselt reformok életképességére ugyanis ebben a tekintélytiszteletre és kőkemény hierarchiára építő pártban négy évvel ezelőtt nem fogadott volna senki.

Az idei választásokon nemcsak a megfiatalodott szocdem párt képviselői kaptak nagyon sok szavazatot, de a régi öregek is visszatértek, miután megváltoztak, kompromiszszumkészek lettek, megértették az idők szavát. A legkonfliktusosabb román párt kovácsolta magát nem várt és nehezen utánozható egységbe.

Ami a korrupciós ügyeket, politikai botrányokat illeti: a román jobboldal természetesen minden lehetséges módon kiaknázta ezeket a negatívumokat. Ha úgy tetszik, hamarabb megvásárolta a politikai botrányok működtetésének brandjét, mint a magyar.

Volt lehallgatási és pártfinanszírozási botrány, napvilágra kerültek titkos jegyzőkönyvek, és természetesen a szocdemeken csattantak a legnagyobb korrupciós ügyek is. Romániában sincs új a nap alatt. De amíg a médiában jól látható módon ment a joggal felróható botrányok miatt a cirkusz, addig nem késlekedett
a szocdem háttérmunka sem.

Mircea Geoana csapata fordított módon tisztítja meg a pártot. Legelőször az alapszervezeteknél, a vidéki portán tettek rendet. Eltüntették a „vörös bárókat”, ahogyan a szocdem potentátokat aposztrofálta a román sajtó. Új szövetségeket kötöttek, és új együttműködési lehetőségeket kerestek a tagszervezeteknél. A politika és a civil szféra közötti kapcsolatok teljesen új rendszerét dolgozták ki. A fiatalítás ennél a pártnál nem kényszer volt, hanem a politikai működés velejárója. Ezért egy új szakértői réteg alakult ki a párt körül, sajátos célokkal és profillal. Magyarországon kevesen tudják, és Romániában is nehéz elhinni, de ma a civil szféra nem Erdélyben működik a leghatékonyabban, hanem az eddig elmaradottabbnak, alulképzettebbnek gondolt megyékben. Megfordult a történelmi képlet. A modernizáció jelentősebb mértékű az Erdélyen kívüli területeken, ahol nagyobb a szavazókedv, és erős a szocdem politikai bázis is. Ezen a választáson a párton belül is sokat bírált reformista Geoana működésének köszönhetően visszatérhetett a román baloldali politika régi, már lejártnak hitt
elitje.

A román szocdemek mozgósítottak a legjobban, ők sorakoztatták fel a legtöbb fiatal jelöltet, és ők hoztak vissza a politikai életbe nagyon sok régi arcot. Mire elég ez a nyereség, illetve mit lehet veszteni egy ilyen sikeren? Hosszú távú, stabil politikai programja és stratégiája csak ennek a pártnak van Romániában, amely – ha továbbra is így működik – várhatóan túlél mindenféle választási reformnak álcázott taktikai játékot. A román jobboldal, a jobbra húzó liberálisok és a szocdem pártépítésből tanulni nem tudó és nem akaró – ezért elöregedett és merev – magyar érdekképviselet azonban lassan, de biztosan készíti a csapdát saját magának. Várhatóan egy nagyon ingatag demokrata–nemzeti liberális koalíció és a hozzá társuló RMDSZ néz majd farkasszemet a nagyon erős szociáldemokrata ellenzékkel.

Ez a kormányzati felállás egyszer már megbukott Romániában. A jobboldali demokraták többször megpróbálták felfalni saját liberális parnerüket, akik ebből a kínos helyzetből kihátrálva, az RMDSZ-be kapaszkodva kísérelték meg, hogy egy eleve elvetélésre ítélt kisebbségi kormányt működtessenek. Most pedig úgy látszik, hogy újra ezt a lehetetlen frigyet akarják megkötni. Bármilyen lesz is, nehéz idők elé néz az új román kormányzat. És nagyon valószínű, hogy nem azé lesz az igazi a győzelem, aki a mostani választási csatát nyeri.