A The National Gallery Leonardo kiállítása
November 9-én páratlan Leonardo da Vinci-kiállítás nyílik a londoni The National Gallery Sainsbury szárnyában, „Leonardo, a milánói udvar festője” alcímmel. Ezúttal nem az „őrült” feltaláló, újító, kísérletező és tudós, hanem Leonardo, a festő munkáit és munkamódszerét ismerhetjük meg.
A maga nemében egyedülálló kiállítás az „év egyik művészeti szenzációja lesz”, – ígéri a múzeum, amely „csendes nyugalomban fogja lenyűgözni a látogatókat”. Ezen a kiállításon nem a megszokott és elcsépelt, „a reneszánsz őrült professzora” szerepében láthatjuk Leonardot. Nincsenek hidraulikai szerkezetek vagy repülő gépezetek tervrajzai. Pusztán festmények és vázlatok.
Köztudott, hogy Leonardonak alig tizenöt festménye maradt fenn, amelyekről biztosan tudni lehet, hogy ő maga festette ill. fejezte be. A The National Gallery ezeknek a festményeknek a zömét, valamint ötven rajzot gyűjtött össze, amelyeket így együtt még soha sehol sem lehetett látni. A saját gyűjteménybe tartozó műveken kívül, a Louvre-ból, az Ermitázsból, Lengyelországból és a Vatikánból kölcsönzött festmények szinte teljes képet adnak Leonardo festészetéről.
Leonardo Lodovico Sforza milánói herceg szolgálatában állt 1480-as és 1490-es évek vége között. Ez idő alatt festette a Sziklás Madonna c. festményét, amelyből két példány is készült, egy a hercegnek, majd egy a francia király számára.
Ritka alkalom, hogy a két verziót most egymás mellett láthatjuk kiállítva; egyrészt a múzeum saját tulajdonát képező és restaurált festményt, másrészt a Louvre-ból kikölcsönzött példányt. A Franciaországból érkezett verzió készült először, amely a maga korában egyedülálló természetábrázolást mutat. Ez a kép sárgásabb és sérült, szegényesebbnek tűnik.
A Keresztelő Szent Jánosra mutató, ám a saját válla fölött elnéző angyal tekintetében már megjelenik az a pillantás, ami olyan jellemző Leonardora, és amit évszázadok óta nem tudunk megfejteni, csak lenyűgözve állunk előtte. A The National Gallery Sziklás Madonnája néhány évvel később, 1490 körül készült, és jól illusztrálja a mester művészi ambícióinak változását. A két képet egymás mellett látva egyedülálló lehetőségünk nyílik Leonardo festészetének megértésére, ráadásul „felejthetetlen élményben lesz részünk” – mondja a kiállítás kurátora.
A már említett lehengerlő pillantás megjelenik Leonardo portréiban is, amely szakított kora portréfestészetének szokásaival. Leonardo nem profilból, hanem a nézővel kissé ellentétes irányba fordulva ábrázolja modelljeit. Ilyenek például a híres Hölgy hermelinnel, a La Belle Ferronière és A zenész portréja c. festmények. “A zenész pillantása mintegy befelé fordulásra, az ismeretlen benső kutatására késztet.
A La Belle Ferronière szinte dühödten elmélyed magában, mintha mögénk nézne és azt adná értésünkre, hogy nem keltettük fel az érdeklődését. Mondhatnánk, elidegenítőek ezek a portrék. Nem barátságosak, de micsoda erőt sugároznak!” – fogalmaz a The Guardian kritikusa.
A kiállítás utolsó termében a Royal Academytől kikölcsönzött, Az utolsó vacsora c. freskó teljes méretű másolatát láthatjuk. Mellette az összes fennmaradt vázlat, amelyet Leonardo maga rajzolt a freskóhoz. A látogató felfedezheti, hogy a festő miként tervezte meg és készítette el ezt a hatalmas méretű alkotást.
„Őrült professzor? Nem. Varázsló? Igen.” – zárja kritikáját a The Guardian újságírója.
A kiállítás nyitva:
2011. november 9-től 2012. február 5-ig
The National Gallery
Nyitva:
Naponta 10-18 óráig
Pénteken 10-21 óráig
Trafalgar Square
London WC2N 5 DN
Jegyárak: 8 és 17,60 font között.
Célszerű interneten jegyet foglalni.
