A tengeri kavics példája
Olvasom az újságban, hogy a WW Magyarország megállapította: 2013. augusztus 20-tól a jövő évi erőforrásait éli fel az emberiség, 2050-ben már két bolygó sem elég a világnépesség szükségleteinek kielégítésére.
A zöldszervezet aggasztó prognózisa nemcsak az emberiség gyors növekedésével indokolható, hanem azzal is, hogy a növekedés fétise uralkodik a fejlett országokban, ami természetesen igen erőforrás-igényes.
A fejlett országban kialakult igényeket az egyre erősödő reklámhadjárat is fokozza, amelynek hatására megjelennek a látszatszükségletek. A reklám a nem létező szükségleteket is képes létrehozni, ezért pazarlásra ösztönöz. A profitéhes tőkés társadalom a túlzott igények kielégítését is igyekszik megvalósítani, ami fokozza az erőforrások felhasználását.
A látszatszükségletek kialakítására elképesztő szociológiai kísérletet végeztek az USA-ban. Napilapokban reklámozták, hogy a legjobb családtag a tengeri kavics, mert szép, megtartja formáját, és nyugodt, nem változtatja a helyét. Az amerikaiak hét százaléka azonnal vásárolt kavicsot. Később a napilapok azt reklámozták, hogy a tengeri kavicsot is megilleti a szabadság, a tengerparti üdülés, a szülőhely meglátogatása. A boldog kavicstulajdonosok hét százaléka kielégítette kedvence igényét, és elvitte a tengerpartra.
A reklámtörténelemből még számtalan abszurd esetet lehetne felidézni, amelyekről az ország házában a reklámtörvény vitája kapcsán részletesen szóltam. Egyre jobban beérnek a reklámpszichológusok kísérletei, akik eredményesen megcélozzák a reklámozás alanyait, csőbe húzzák a potenciális vásárlókat.
Különösen aggasztó a megtévesztő reklámok sokasága, amelyek ellen a Gazdasági Versenyhivatal dr. Nagy Zoltán elnökségének idején igen eredményesen fellépett.
Sok évig tartottam előadásokat az egyetemeken, középiskolákban azért, hogy a diákok jelezzék a hivatalnak, ha megtévesztő reklámot tapasztalnak vásárlásaik során.
Végső soron a fogyasztást túlzottan felkorbácsoló reklámok indokolatlan erőforrás-felhasználást eredményeznek, ami bolygónk jövőjét is veszélyezteti.
Hamvas Béla professzor találóan szól arról, hogy a fejlett országokban uralkodó materiális orientáció, az élet kellékeinek túlzott imádata azt eredményezi, hogy az embereknek már nem marad idejük élni az anyagi harácsolás miatt.
Van-e értelme az ilyen, csak materiális orientációra épülő életnek, a Föld jövőjét veszélyeztető folyamatoknak?
Takács Imre
Hajdúszoboszló
