A preambulum margójára
Kezdjük egy idézettel a Bibliából: Mózes V. könyve 5. rész. Károli Gáspár fordításában:
„9. ...én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;
10. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”
És idézzük meg parlamentünk vezető pártjának szellemét.
A nemzeti alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabály tervezete szerint az írásmű preambulumában ki kell mondani az MSZMP és a jogutód MSZP felelősségét a háborús és a népellenes bűnökért, amelyeket – a javaslattevő(k) véleménye szerint – 1945 és 1989 között a nevezett pártok, illetve tisztségviselőik elkövettek, és a büntetést eddig elkerülték. Most itt az ideje az MSZP tisztségviselői megbélyegzésének és kiemelt anyagi juttatásaik elvételének (vö. Wittner Mária indítványával a Horn Gyula elleni emlékezetes parlamenti kirohanása kapcsán).
Úgy emlékszem, a 20. században akadtak jobb érzésű és jobb jogérzékű bibliamagyarázók, akik szerint a fenti bibliai szöveg első mondatába fordítási hiba került, mert a Jóisten nem akarhat büntetni ártatlanokat.
Nos, ilyen szövegmagyarázók felbukkanásától a jogszabálytervezettel kapcsolatban nem kell félni. Ugyanakkor eldőlt egy sokéves vita arról, hogy a Budapest XII. kerületében egymás közelében fekvő két hegy és a hozzájuk vezető két út elnevezése (Orbán-hegy, illetve Isten-hegy) közül melyiket kell a Szeretett Vezető személyéhez kötni. Teljesen világos, hogy csak az utóbbi elnevezés illik bele a tervezett új jogszabály indoklásába. Csak így lesz összhangban a Fidesz akarata a tízparancsolattal.
Vagyis a preambulumnak így kell kezdődnie: „Én, Orbán (Viktor), a te Istened...”
Hajdu Ferenc
E-mail
