A populizmust vesézi a FAZ
Frankfurter Allgemeine Zeitungban azt írja a populizmus egyik szakértője, hogy a fogalom egységes meghatározása régóta várat magára, de az irányzat jellemzőit jól össze lehet foglalni.
Jan-Werner Müller, aki a princetoni egyetemen tanít politológiát, az ismérvek közé sorolja, hogy a populisták ellenzékből erkölcstelennek és korruptnak bélyegzik a hatalmon lévő kormányt.
Továbbá azt hirdetik, hogy csakis ők képviselik a népet, amelyet homogénnek, erkölcsileg tisztának és józan gondolkodásúnak, épp ezért tévedhetetlennek festenek le. Nem mindig általában elitellenesek, de minden esetben szemben állnak a pluralizmussal. Azon kívül erkölcsi alapon formálnak jogot a nép kizárólagos képviseletére.
Számukra nincs legitim vetélytárs, és aki nem tart velük, az automatikusan kirekeszti magát a nemzetből. Hogy az ellentmondásokat feloldják, a populisták kénytelenek folyton erkölcsi választóvonalat húzni az igazi nép és azok közé, akik nem tartoznak oda, illetve visszaélnek a nép bizalmával.
Ennyiben nincs bajuk a képviseleti demokráciával, a gond a szemükben az vele, hogy nem a megfelelő erők vannak hatalmon és az irányító elitek nem az igazi nép akaratát váltják valóra. Mert a hallgatag többség, ha beszélni tudna, azonnal őket emelné trónra.
Persze a demokratikus intézményekkel is lehet valami baj, ha nem tükrözi a közakaratot és a választások folyamatosan fals eredményt hoznak. Pontosan ez okból szónokolnak a populisták folyton összeesküvésről. Hiszen valahogy meg kell magyarázni, hogy minden többségük ellenére a nép felkent megbízottai miért nem tudnak elég szavazatot összegyűjteni az urnáknál.
Legrosszabb esetben pedig ott van indokként a hazug sajtó.
