A náci anatómus koponya-gyűjteménye
Az August Hirt nevű náci anatómus 1943 azért hozatott 86 “jellegzetes” külsejű férfit és nőt Auschwitzból Strassburgba, hogy meggyilkoltassa őket “koponya-gyűjteménye” céljaira. Az áldozatokat csak nemrég, a karjukba tetovált számok alapján tudták azonosítani.
A Der Spiegel beszámolója szerint az ügy egy koronatanuja ma is él, Taunusban : Bruno Beger körboncnok és SS-Obersturmbannfühter két emberével annak idején maga választotta ki Auschwitzban a 86 „jellegzetes” áldozatot. Azok örültek: azt mondták nekik, könnyebb táborba kerültek. A Strassburg-közeli láger, Natzweiler-Struthof valóban nem volt „igazi” haláltábor. Kisérleti célokra mindenesetre itt is volt gázkamra, de August Hirt professzor, a strassburgi „Birodalmi Egyetem” tanára inkább agyonlövette a 86 férfit és nőt. A cél: kiegészíteni az egyetem koponya-gyűjteményét „ a judeo-bolsevisták jellegzetes koponyáival.”
A várost elfoglaló francia csapatoknak tűnt fel, hogy az egyetemen talált sok, javarészt feldarabolt tetem nem elpusztult beteg, vagy sebesült volt- hanem egészséges ember, aki nyilvánvalóan gyilkosság áldozata lett. A náciknak ugyanis már nem volt ideje a meggyilkoltak elégetésére. Hetven tetemet találtak - fej nélkül. A hitleri kormány ekkor, 1945 elején még működött Berlinben és sietett cáfolni a vádat. Mint állították, pusztán arról van szó, hogy az egyetem koponya-gyűjteményehez, amelyben feketék, kínaiak, japánok, németek, angolok és franciák is szerepelnek, most újakat gyűjtöttek…
Hirt professzor azonban nem lehetett olyan biztos a dolgában, mert röviddel a háború után öngyilkos lett. Annál is inkább, mivel a Natzweileri láger elfogott parancsnoka, Joseph Kramer bevallotta, hogyan és milyen célból hozták oda a 86 áldozatot. Az eredeti cél az volt, hogy szovjet hadifoglyok között találják meg a „jellegzetes” koponyákat – de ismeretlen okból civil deportáltakat választottak: Berlinből, Bécsből, Szalonikiből, Brüsszelből, Párizsból, Amszterdamból származtak. Jóllehet az egyik francia már a szörnyű lelet felfedezésekor felfigyelt a tetovált számokra, ott és akkor még nem ismerték azok jelentését. Szerencsére a francia minden esetre lejegyezte a számokat. Azután az adatok 60 évig ott feküdtek a francia levéltárban. Egy emberöltő után így most sikerült a legtöbb áldozatot azonosítani.
