A kis étkűek jártak jól
A drágulás mértéke nem indokolja, hogy a fuvarozók kapjanak bármilyen állami kompezációt. Az összehasonlító adatok azt mutatják, hogy az egyszerű fogyasztóknak sokkal több okuk lenne demonstrálni: nem az üzemanyag, hanem az élelmiszer és a gáz drágult a legnagyobb mértékben az utóbbi két évben. A KSH kosarában figyelt mintegy 160 termék 90 százalékának emelkedett az ára ebben az időszakban, csupán 17 olyan áru van, amelyek ára mérséklődött. A Fidesz által még adócsökkentéssel is támogatni kívánt üzemanyagárak emelkedése viszont még az átlagos inflációnál is jóval kisebb volt.
A drágulási toplistán alapvető élelmiszerek és államilag támogatott termékek vannak. Az első helyen a liszt szerepel, amelynek az ára két év alatt csaknem a duplájára emelkedett, a második az étolaj, amelynél a KSH több mint 80 százalékos áremelkedést mért. A harmadik helyen álló vezetékes gáz részben a világpiaci áremelkedés, részben pedig a jövedelemfüggő gázártámogatási rendszer bevezetése miatt drágult jelentősen, akárcsak az 5. helyezett távfűtés is. Összesen negyven vizsgált termék, azaz miden negyedik ára emelkedett húsz százaléknál nagyobb mértékben, miközben az átlagos kétévi infláció mintegy 15 % volt.
Árcsökkenést csupán 17 terméknél tapasztalhattunk. Közülük az élen a fényképezőgép és az óra áll, ezeknek az ára csaknem harmadával esett az utóbbi két év során. A műszaki cikkek amúgy is uralják az árcsökkenési listát: az első öt helyezett ehhez a termékkörhöz kötődik. Ebben egyrészt az erős forint importárat letörő szerepét láthatjuk, másrészt pedig a technikai háttér gyorsan fejlődik. A plazma- és LCD-tévék, digitális fényképezőgépek ebben az időszakban egyre elterjedtebbé váltak, ráadásul a folyamatos minőségjavulás, illetve a tömegtermelés világpiaci beindulása a régebbi és az újabb modelleket is egyre olcsóbbá teszi. Ruházkodási cikkek is bőven fordulnak elő az olcsóbbodási listán, amit az erősödő forintárfolyam mellett az éles importverseny magyaráz.
Jellemző, hogy a lakosság a drágulást nem a valós mérték szerint érzékeli. Ebben alapvető szerepe van annak, hogy melyik rétegnek milyen az érdekérvényesítő képessége és a média mit milyen intenzitással tárgyal. Jó példa erre az üzemanyagárak alakulása. A folyamatos híradások és demonstrációs fenyegetések miatt sokan gondolják, hogy ez a termékcsoport a drágulási toplista élmezőnyében foglal helyet. Pedig a Fidesz által még az adóbevételek feláldozásával is csökkenteni kívánt üzemanyagárak emelkedése az elmúlt két év során egyáltalán nem volt jelentős, a kilenc százalékos drágulás jóval kisebb, mint az ebben az időszakban mért átlagos infláció. Ez a száguldó világpiaci olajár mellett úgy volt lehetséges, hogy a forint folyamatosan erősödött a gyorsan gyengülő dollárral szemben.
Leginkább a legszegényebb rétegek panaszkodhattak volna, mivel ők költik jövedelmük legnagyobb hányadát a drágulási toplista élén álló élelmiszerekre. Az ő véleményükkel viszont a nyilvánosság legfeljebb populista szólamok szintjén foglalkozik, rájuk az elitnek legfeljebb a választásokon van szüksége.
