A jeles polgár – Trump és az alvilág
Az őséről, a még Drumpf névre hallgató Friedrich nagypapáról nem tehet az amerikai elnök. Annak idején kamaszként vándorolt a Rajna-vidékről Amerikába, hogy megússza a katonaságot. Seattle-ben, majd az aranyásók földjén, Yukonban kocsmája volt, ahol megvehető hölgyekkel is szolgált. Az immár Frederick Trump nevet viselő papát 1918-ban, New Yorkban elvitte a spanyolnátha járvány. Utoljára borbélyüzlete volt, amelyben a krónikák szerint ritkán vágtak hajat, mivel főként gengszterek találkozóhelyéül szolgált.
Fia örökölte a papa üzleti tehetségét és mentalitását, valamint nem kevés pénzét is, amelyet remekül fialtatott: közbeszerzésből építhetett laktanyákat, raktárakat a második világháború idején, majd ezrével, szintén közpénzből, lakásokat a leszerelő katonáknak. Utóbb aztán perelték, szenátusi bizottság is vizsgálta, hogyan jutott négymilliós extra haszonhoz s miért olyan silányak mégis a lakások, de nagyobb baj nélkül megúszta. Talán mert neki is remek kapcsolatai voltak az alvilágban, annak pedig az igazságszolgáltatásban.
MTI/AP/Joel Auerbach
Az alvilág a másodszülött fiától, Donaldtól sem állt távol, amint látni fogjuk. Az elsőszülött, III. Frederick pilóta lett, s a csalódott papa ki is tagadta. Így vált reménység a duci Donaldból, aki már az óvodában kitűnt erőszakosságával, majd kamaszként – a Ku-Klux-Klan tüntetőjeként – összeverekedett a rendőrökkel. A papa erre magán-katonaiskolába adta fegyelmezésre. Hősünk azt is nemritkán emlegeti, hogy ezután a Pennsylvania Egyetem Wharton Közgazdasági Intézetében tanult, ám ott annak semmi nyoma. Az egyetemre valóban járt, ha csak két évig is, ennek köszönheti, hogy nem került a vietnami frontra, s akadt még felmentő orvosi igazolás is.
Donald már fiatalon sikeres ingatlanfejlesztő volt. Az eszközökben nem válogatott, de általában megúszta a törvénysértéseket, főként mert a hírhedt ügyvéd, Roy Cohn személyében félelmetes harcostársat szerzett. Cohn egykor a kommunistafaló Joseph McCarthy szenátor vezető jogtanácsosa volt, s kitűnő maffiakapcsolatokat is hozott megbízójának, aki egyfajta pótapaként tisztelte. Trumpot rendszeresen feljelentették, hogy bőrszín alapján adja el vagy ki házait, lakásait, valamint hogy éhbérért dolgoztatott feketemunkások húzzák fel a felhőkarcolóit. Cohn ellencsapással válaszolt, százmillióra perelte az államot azzal, hogy a gyanúsítás súlyosan rontotta a tisztes nagyvállalkozó hitelét, így jelentős anyagi veszteségeket is okozott. A pert elvesztette, és az ügyeket végül pár százezres kártérítéssel és az ígérettel, hogy ezentúl nem különbözteti meg a színeseket, el lehetett simítani.
Amikor a hetvenes évek végén felépítették a híres-hírhedt Trump Towert, ott valóban illegálisan dolgoztatott lengyelek is robotoltak. Megszakítás nélkül tudtak dolgozni, miközben a Teamster szakszervezet sztrájkja miatt más építkezések megbénultak, nem jött ugyanis a cement. Trumpékhoz jött: a Tony Salerno és Paul Castellano maffiózók birtokában lévő cégtől, amelynek jogtanácsosát történetesen Roy Cohnnak hívták. Az illetékes korrupt szakszervezeti vezető, John Cody, aki elintézte a cementszállítást, egy centet sem tehetett el a sztrájktörésért. Igaz, egy vonzó ifjú hölgy kapott viszont a Trump Towerben egy öröklakást, amelyet hamarosan megosztott vele Cody... Csattanó: miután Codyt később sötét ügyeiért lecsukták, Trump százezrekre perelte a barátnőt, amiért úszómedencét építtetett a lakásába, mire a nő feljelentette, hogy csúszópénzeket kap a beszállítóktól. Végül Donald fizetett félmilliót, hogy vonja vissza a feljelentést.
A vádakat, hogy ismételten találkozott elítélt alvilági figurákkal, Trump mindig kereken letagadta. Már csak azért is, mert ha elismeri, soha nem kaphatott volna engedélyt játékkaszinó üzemeltetésére, pedig az is jó üzletnek bizonyult, legalábbis egy időre. Ebbe aztán belebukott, a szakértők szerint azért, mert fogalma sem volt a szakmáról. Atlantic City Trump-kaszinójába bizonyos Joseph Weichselbaum helikoptervállalkozása szállította a kiemelt vendégeket. A férfit korábban elítélték lopásért, csalásért, utóbb pedig floridai autókereskedése Kolumbiából csempészett kokain-elosztóhelyeként is működött. Weichselbaumnak hosszú éveken át magas fizetése, sofőrös szolgálati kocsija volt a Trump-cégnél, s amikor perbe fogták, megbízója a szövetségi bíróhoz írt levélben kért enyhe ítéletet „jeles polgárként” jellemzett védencére. A kábítószerügyben húsz éveket osztogattak, Weichselbaum megúszta hárommal. Szabadulása után ő is a Trump Towerbe költözött, barátnőjével két lakást vettek ott összesen 2,4 millió dollárért.
Trump járt a híres Bulgari ékszerboltba a Fifth Avenue-n. Vett például a nyolcvanas években pompás nyakláncot ötvenezerért, majd az ékszer üres dobozát Roy Cohn connecticuti címére küldték, a nyakláncot pedig a zsebében vitte el Donald. Megfejtés: ha az árut másik államba postázzák, a vevő nem fizeti a helyi forgalmi adót. Miután Henry Kissinger és más jelesek is spóroltak így Bulgarinál, a dolog végül kipattant, de Trump ezt is megúszta.
Üzleti ötletei, ha nem is mindig tisztesek, de többnyire remekek. Például kitalálta, hogy az ingatlanüzletben szerzett tapasztalatait könyvei után a „Trump University” keretében osztja meg az ezért sokat fizetni hajlandókkal. Az egyetem megnevezést éveken át, több államban is törvénysértően használta, és igen jól kaszált. Már háromnapos tanfolyamért 1500 dollárt kellett letenni, miközben az előadásokat tartó, „egyetemi tanárként” reklámozott ingatlanosok feladata főleg az volt, hogy rábeszéljék az áldozatokat az „igazi”, de már 35 ezer dollárba kerülő képzésre. Ott pedig főként azt tanulták, ami a valódi Trump-gyakorlat volt: hogyan lehet tájékozatlan vevőkre rásózni túlárazott ingatlanokat.
Ötletes az Éttermi és Vendéglátóipari Tudományok Amerikai Akadémiája is, amely díszes okleveleket ad ki a legjobb éttermeknek, szállodáknak, köztük a Trump-konszern egységeinek, és 2014-ben életműdíjjal tüntette ki „nagykövetét”, Donaldot. Az „akadémia” elnöke Joseph Cinque orgazdaságért elítélt maffiózó, a vezetésben pedig Trump rokonai, barátai ülnek. Magára adó étterem, hotel a táblát nem teszi ki, pedig olcsó: ezer dollár a belépés, aztán évi ötszázért megtartható a dicsőség.
Tanulságos az is, hogy Donald rendre dicsekedett, mekkora összegeket adományoz szociális intézményeknek, ám akik utánajártak, nem találták nyomát az adományoknak. Voltak az érintettek között egyházi intézmények is, hiszen Trump hívő presbiteriánusnak vallja magát. Amikor ezután egy tévéinterjúban megkérdezték, a Szentírás mely gondolata ragadta meg leginkább, a szokásos hablatyba kezdett: nyilvánvaló volt, hogy fogalma sincs a Bibliáról.
Ki gondolná, hogy ez a látszatra kevéssé intelligens ember milyen agyafúrt módszerekkel építette imágóját? Például azzal, hogy álnéven, újságíróként, alkalmanként saját maga sajtóembereként jelentkezett a médiánál, „exkluzív” történetekkel örvendeztetve meg elsősorban a bulvársajtót. Hat évig volt barátnője, majd felesége Marla Maples színésznő. A hölgy utóbb hevesen cáfolta a leghíresebb címsort, miszerint „Donalddal volt életem legjobb szexe”. A cáfolat azután hangzott el, hogy egy John Miller nevű úr Trump sajtófőnökeként jelentkezett a People pletykamagazinnál (Trump hangját akkor még nem ismerték), és részletesen beszámolt megbízójának szerteágazó nőügyeiről: miszerint három barátnője is van, hódolói közé sorolhatja Madonnát, Kim Basingert, nemkülönben Carla Bruni énekesnőt (aki utóbb Nicolas Sarközy hitveseként vált még ismertebbé). A „szóvivő” azt is közölte, hogy Bruni Eric Clapton és Mick Jagger után kötött ki Donald mellett, aki „természetesen nem kívánja elkötelezni magát”.
A dologból annyi volt igaz, hogy Donald valóban próbálkozott, adott ingyen szállást Carla Bruninak és nővérének a Plaza Hotelben. Az énekesnő a hírre „az ízléstelenség holdkóros királyának” nevezte Donaldot, aki évekkel később azzal vágott vissza, hogy „ilyen lapos nő nem is érdekelné”. Marla Maplest mindezek után, miután a barátnője már a hetedik hónapban volt, elvette. Két évre rá elváltak, azt követően, hogy Trump híres floridai kastélyában csúnyán összeverekedtek, ajtót is kellett cserélni.
Johnston emlékeztet, hogy „Donald Trump pénzimádata egyedülálló és nagyon aggasztó nemzetbiztonsági kockázatokat vet fel”. Sok amerikai, európai, ázsiai, közel-keleti és oroszországi üzleti kapcsolata van, köztük nyereségmegosztási, névhasználati megállapodások, menedzselési megbízások, egyik cége pedig a Bank of China adósa. Egy héttel az elnökválasztás előtt ment csődbe a torontói Trump International Hotel, amelyet résztulajdonos cége vezetett a fő tulajdonos, Alex Shnaider kanadai–ukrán milliárdos megbízásából. Shnaider apósát, Szergej Mihalkovot az orosz maffia egyik kulcsfigurájaként emlegetik.
„Meg kell kérdeznünk magunkat, miért szavazott ilyen sok amerikai olyan emberre, aki nyíltan lenézi a nőket, a mexikóiakat, az újságírókat, a demokratikus normákat – mindazt, ami Amerikát teremtette, ami irányt mutatott a világnak több mint két századon át” – írja Johnston. Valóban.
