A hóvihar hőse
Feketics – vagy újabban használatos nevén Bácsfeketehegy – vegyes nemzetiségű település félúton Szabadka és Újvidék között. Innen keltezett hír csak nagy ritkán kerül be országos vagy akár regionális híradóba. Most azonban a március idusára kitűzött szerbiai parlamenti (és belgrádi önkormányzati) választások legfontosabb helyszínévé vált. BÓDIS GÁBOR helyzetjelentése.
A kampány kezdetén a kossava néven ismert jeges szél és havazás hatalmas káoszt okozott Közép-Bácska útjain, így a Szabadka–Újvidék közötti autópályán rekedtek órákon, napokon át a hótorlaszok rabjaivá váltak. Helyzetük azonban nem vált reménytelenné, mert a helyszínre érkezett, méghozzá stílusosan, helikopterrel a lemondásban levő kormány első miniszterelnök-helyettese, Aleksandar Vucic. Hajadonfőtt, ahogy egy késedelmet nem tűrő feladat megkívánja, a Szerb Haladó Párt elnöke felkapta a legveszélyeztetettebb gyermeket, és saját kezűleg cipelte a rajtra kész légi járműhöz. A kamera szorgalmasan forgott. A kampány megindult.
Utóbb rossz nyelvek azt mondták, hogy a kimentett kisfiú egy albán nemzetiségű, éppen hazalátogató vendégmunkás gyermeke. De hát egy kikeresztelkedett nacionalista ne válogasson.
Azt már a Tanjug szerb közszolgálati hírügynökség munkatársnője írta meg, méghozzá Facebook-bejegyzésében, hogy a szerbiai Vöröskereszt egységei gépekkel és más szükséges felszereléssel már órákkal Vucicék előtt a helyszínen voltak, de nem engedték őket munkához látni, amíg a filmezést be nem fejezték.
A hóban rekedtek segítségére nemcsak az első miniszterelnök-helyettes sietett, hanem a világranglista második helyén álló Novak Dokovic teniszező is. Igaz, ő csak segélycsomagokat osztogatott. A „Nemzeti Nole” éppen Andriagradból sietett Feketicsre. Ott annak a Nemanja (egykor Emir) Kusturicának volt a vendége, aki – természetesen közpénzből – felépített egy mesevárost, amelyet a Nobel-díjas Ivo Andricról nevezett el. A találkozás ihlethette meg a világhírű filmrendezőt, amikor azt mondta, hogy Nole wimbledoni diadala a szerb nép számára egyenértékű Nikola Tesla legnagyobb találmányával. Hát ilyen eszmei keretek között készülődik Szerbia az előre hozott választásokra.
A szerb választópolgárok legutóbb 2012 tavaszán szavaztak, és akkor a legtöbb mandátumot a szerb liberális sajtóban csak kigyógyult radikálisoknak nevezett Szerb Haladó Párt (SNS) szerezte. Abszolút többséget azonban nem. Emiatt elcsábították az addig kormányzó demokrata–szocialista kormány ingatagabb (és olcsóbb) tagját, az Ivica Dacic (jelenleg lemondásban levő kormányfő) vezette Miloševic-pártot. Ezért azonban fizetniük kellett: Dacic ajándékba kapta a miniszterelnöki bársonyszéket. Felemás megoldás, hiszen a nagyobbik párt vezére (Vucic) csak első miniszterelnök-helyettes lehetett. Névlegesen, hiszen az elmúlt majdnem két év alatt o lett Szerbia erős emberévé. Az utóbbi egy év felmérései rendre hatalmas előnyt mutatnak a haladók javára. Ha hinni lehet a közvélemény-kutatóknak, akár egyedül is alakíthatnak kormányt. Esetleg bevonnak néhány kisebbségi pártot vagy tömörülést, hogy ezzel is bizonyítsák európaiságukat.
Mégis mindeddig nem lehetett értelmes magyarázatot hallani, hogy miért is kell húsz hónap után ismét közpénzeket szórni az újabb parlamenti megmérettetésre. Hiszen hatalmon maradnak azok, akik eddig is ott voltak, csak majd Vucic lesz a kormányfő. De facto eddig is az volt. Még az is felemás indoklás, hogy hagyták Dacicra (Szerb Szocialista Párt, SPS) a legforróbb gesztenyét, azaz a koszovói kérdés megoldását, mivel ez úgymond nagy népszerűségvesztéssel jár.
Koszovó a szerb alkotmányban még benne van, a hivatalos térképeken is, sőt az időjárás-jelentésekben is, de Hashim Thaçi koszovói kormányfővel leültek tárgyalni, és megegyeztek, sőt az ottani szerbek még a helyhatósági választásokon is részt vettek. Egyszóval Koszovó elvesztése nem okozott olyan lelki traumát a szerbek többségének, mint amilyennel éppen a mostanra megszelídült radikálisok fenyegetőztek. Ezt a „hazaárulást” csak a nacionalisták léphették meg, ha az előző balközép kormány (Boris Tadia, Demokrata Párt, DS) teszi meg, akkor fél Szerbia lángba borul, és a Crvena Zvezda és a Partizán ultrái szétverik Belgrádot. (Apáik szereztek elég tapasztalatot a délszláv háborúk idején.)
El kell ismerni, hogy a koszovói kérdést rendezgetik a maguk módján, felvételi kérelmüket elfogadta az EU, még kisebbségi kérdésekben is tettek engedményeket, és megalakultak a kulturális autonómia kezdetleges formái. Sőt a Nyugat nagyjából támogat minden olyan szerb kormányt, amely nem fenyegeti a Nyugat-Balkán békéjét. Még a szomszédok felé is történtek apró lépések: legutóbb Vucic egy horvát lapnak adott interjúban azt mondta, számít Zágráb tapasztalatára az EU-csatlakozás terén.
A szerb diplomáciának egyébként mintha lenne egy jó, meg egy rossz rendőre. A „rossz” az államfő, Tomislav Nikolic, akinek el-elhangzik néhány sértő mondata más országoknak címezve, kivéve Oroszországot, amelynek odaadó híve. Vucic inkább az arab világban keres partnereket (elsősorban az emírségek), és egyelőre a szerb légitársaságot arab tőkével sikerült megmenteni.
Ami katasztrofális állapotban van, az a gazdaság és a közbiztonság. Az elmúlt húsz hónapban semmilyen előrelépés nem történt a gazdaság szinte egyetlen ágazatában sem, a hivatalos munkanélküliség 30 százalék körül van. A helyzet még rosszabb, ha figyelembe vesszük, hogy a foglalkoztatottaknak csak a fele dolgozik a versenyszférában. A haladók által nemrég kinevezett gazdasági miniszter próbált reformokban gondolkodni, és végső elkeseredésében azt találta mondani, hogy minden reform Vucic belső körein bukik el. Azonnal leváltották, és a kormánysajtó lehazaárulózta.
Ennek ellensúlyaként találták ki a Szerb Haladó Párt háttéremberei a korrupcióellenes hadjáratot, és ez – tekintet nélkül arra, hogy nagy eredmények nem születtek – sikeresnek bizonyult. Csak ennek köszönheti a hóviharok hőse, hogy a szerbiai választópolgárok nagy része rendületlenül hisz benne. Hiszen képes volt olyan oligarchát is vizsgálati fogságba záratni némi időre, mint Miroslav Miškovic, a Delta vállalat vezére, az egyik leggazdagabb szerb vállalkozó.
Persze ez is átlátszó trükk, legalábbis annak, aki nem hisz vakon a haladók igazságszolgáltatásában. Általában olyan emberek ellen indulnak vizsgálatok, jelennek meg náluk bilinccsel és kamerával a rendőrök, akik a politikai térfél másik felén vannak. Tegyük azonnal hozzá, hogy a korábban kormányzó demokraták korrupciós ügyeit nem is olyan nehéz kiszúrni, hiszen van rengeteg. Minden szinten: Belgrádtól Szabadkáig.
