A holttá nyilvánított tábornok
Azt, hogy a Nyugat-Balkánnak az Európai Unióban a helye, már 2003-ban megfogalmazták. A június 2-i szarajevói értekezleten ennél valamivel többnek kellett volna történnie. Bosznia-Hercegovina és Albánia például arra számított, hogy majd itt értesül a vízumkényszer megszüntetéséről, Szerbia pedig azt remélte, hogy valószínűsítik, mikor nyerheti el a tagjelölt státusát. MAJOR NÁNDOR elemzése.
Az értekezleten nem jelent meg Németország, Franciaország, Hollandia külügyminisztere. Ezek az országok – miként hírlik – körültekintőbben, lassítva szeretnék az Európai Uniót bővíteni. Hiszen az a kiadások növelését jelentené számukra. Nyugat-Balkánon ugyanis csupa olyan ország van, amely többet visz, mint amennyit hoz a konyhára.
Ilyen körülmények között a térség országait kevéssé vigasztalja, ha azt hallják: az Európai Unió bővítése esetén továbbra is övéké a prioritás.
A brit külügyminiszter leszögezte: „A mi szempontunkból nézve ennek a régiónak teljesítenie kell az előírt feltételeket, s nem azt követelnie, hogy a feltételeket az ő igényeihez igazítsuk.” Ezt a szigorúságot nem szívesen hallják Szerbiában. A kormánykörök tehát napok múltán sem adtak értékelést a szarajevói értekezletről. Pedig az utóbbi hónapokban több nyugati politikus is kifejtette a belgrádi illetékeseknek: nem lehet Kosovót is megtartani, az unióba is bejutni. Erre jelentette ki Jeremič külügyminiszter: ha Szerbia választani kényszerül Kosovo és az Európai Unió között, akkor Kosovót választja.
Stephen Wordsworth belgrádi angol nagykövet úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy az Európai Unióban senkinek esze ágában nincs új tárgyalásokat szervezni Kosovo státusáról, mert az elvesztegetett idő volna, egy lépés hátrafelé, azonkívül ismét destabilizálná a régiót.
Szerbia tehát ebben a kérdésben az Európai Unió tagállamainak többségével konfrontálódik, és ez aligha könnyíti meg az unióba való bejutását. Wordsworth nagykövet szerint a Nyugat-Balkán országai számára világossá vált, hogy nem számíthatnak „gyorsított” tagfelvételre.
A helyzet egyre bonyolultabb Szerbia másik nagy gondjával, a háborús bűnökkel vádolt Mladič tábornok felkutatásával és letartóztatásával kapcsolatban is. Brammertz hágai főügyész a rendelkezésére álló adatok alapján úgy vélekedik: Mladič mégiscsak Szerbiában tartózkodik. Februárban Mladič feleségének belgrádi lakásán megtalálták a tábornok háborús naplójának három kötetét, majd a többit is, összesen harmincnyolc kötetet. Mind elküldték Hágába. Részletes feljegyzések vannak benne parancsokról, megállapodásokról szerbiai, boszniai, horvátországi, nyugati, orosz politikusokkal, tábornokokkal. Sokan nem szerették volna, hogy Mladič Hágába kerüljön, és ott kinyissa a száját.
Milo Vasič és Ljubodrag Stojadinovič újságírók, politikai, illetve katonai szakértők nemrég egy napilapban azt vitatták, miként történhetett meg, hogy noha az államvezetés szerintük is el van szánva Mladič letartóztatására, és a titkosszolgálatot is felelősségteljes személy vezeti, a tábornok mégsem tartózkodott ott sohasem, ahol a bűnüldöző szervek keresték.
Ezt részint azzal magyarázták, hogy az államvezetés – tekintettel arra, hogy a letartóztatás a jobboldalon felbolydulást váltana ki – alkalmasabb időpontra vár. De legjobban azt szeretné, ha az ügy „természetes” úton oldódna meg, Mladič halálával.
Másrészt a szakértők a letartóztatás elhúzódását azzal magyarázzák, hogy a titkosszolgálatból kirekesztett személyek némelyikének továbbra is élő kapcsolatai vannak a titkosszolgálatnál, és ők súgnak Mladičnak. Sőt azt sem zárják ki, hogy akiknek a letartóztatást végre kellene hajtaniuk, „átértékelik” a parancsokat.
A szakértők egyaránt úgy vélik, hogy Mladič egy nagyobb szerbiai városban, feltehetőleg Belgrádban tartózkodik.
Május 27-én aztán újabb fordulat történt: a Mladič család ügyvédje bejelentette, bírósági eljárást indít a tábornok holttá nyilvánítása érdekében. „Ratko Mladič családja évek óta az állami szervek nyomásának van kitéve, s pontot akar tenni erre a történetre” – jelentette ki az ügyvéd. Azt is közölte, a hozzátartozók meggyőződése szerint Mladič már nincs az élők sorában.
A törvény értelmében holttá nyilvánítás azoknak az esetében kezdeményezhető, akikről több mint öt éve nem érkezett megbízható hír, és betöltötték hetvenedik életévüket. Mladičot hét éve senki sem látta. És noha csak hatvannyolc éves, köztudomású, hogy több súlyos betegségben szenved, egyebek mellett egy agyvérzést is átvészelt.
Ám az illetékesek kijelentették:
a nyomozást az esetleges holttá nyilvánítás után sem szüntetnék be.
