A hét aforizmája

Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:

Oly szép légvárakat építettem, hogy még a romjaikkal is megelégednék.

Pierre-Jules Renard
(1864. február 22. – 1910. május 22.)
Francia író és drámaíró, a Goncourt Akadémia tagja.
Egy közép-franciaországi faluban nőtt fel, kispolgári családban. A tanárképző főiskolára nem jutott be, házitanító, majd újságíró lett Párizsban. 1889-ben egyik alapítója az impresszionista írókat tömörítő Mercure de France c. folyóiratnak. 1900-tól falujának, Chaumot-nak polgármestere lett, a nyarakat ott töltötte.

Első regénye (L’Écornifleur, 1892) zajos sikert aratott. A párizsi irodalmi kávéházak állandó vendége volt, több művében (A smokk, Az élősdi) ábrázolta szenvtelen, ironikus módon az irodalom világának élősködőit.

Legnépszerűbb könyve, az 1894-ben megjelent Poil de Carotte (Csutak úrfi) keserű gyermekkori élményeit, anyja szeretetlenségét eleveníti fel.

A polgári házasság problémáit megvilágító könnyed színműveit (Plaisir de rompre/Öröm szakítani; Pain de ménage/ Házi kenyér) a közönség nagy tetszéssel fogadta. Chaumot-i élményeiből született Nos freres farouches/Vad testvéreink című, finom realizmussal megírt életképsorozata újat hozott a francia irodalom parasztábrázolásában.

Legmaradandóbb alkotása a Journal/Napló a társadalmi érintkezés minden konvencióját, apró, lényegtelennek tűnő eseményét pőrére vetkőzteti. A Journal a francia irodalom egyik legszellemesebb alkotása: villogó paradoxonok, tömör aforizmák, remekbe szabott portrék gyűjteménye.

Nagy hatást tett a Nyugat-nemzedék prózaíróira.