A hét aforizmája

Az aforizma a francia szellem legjellegzetesebb megnyilvánulása, tipikusan francia műfaj. A XVI. századtól napjainkig virágzik, s máig élvezetes szórakozást nyújt azoknak, akik kedvelik az elmés, ironikus, eredeti gondolatokat, az emberi társadalom természetéről vagy visszásságairól alkotott bölcs, tömör és egyedi ítéleteket.
Íme:

Megérteni a dolgokat azt jelenti, hogy bennük voltunk, majd kiláboltunk belőlük; ehhez tehát rabság és szabadulás, ábránd és kiábrándulás, lelkesedés és kijózanodás kell. Akit a varázs még lenyűgöz, és akin a varázs még nem fogott, az egyik sem mérvadó. Csak azt ismerjük jól, amiben hittünk, majd ítéletet mondtunk fölötte. A megértéshez az kell, hogy szabadok legyünk, s hogy nem mindig voltunk azok. Ez egyaránt igaz, akár szerelemről, akár művészetről, vallásról vagy politikáról van szó.

Henri-Frédéric Amiel
1821. szeptember 27. – 1881. május 11. Genf

Svájci francia esszéista, filozófus, irodalmi hagyatéka a francia művelődés tárházának egyik ékessége.

Kálvinista polgárcsaládból származott. Berlinben tanult filozófiát, majd Genfben esztétikát és erkölcsfilozófiát tanított. Költeményei és versfordításai nem túl jelentősek. (Petőfi 13 költeményét is lefordította.)

Hírnevét 1847-81 között írt, halála után felfedezett naplója hozta meg. A több ezer oldalas napló fő értékét mély önismeretre valló, árnyalt önelemzései adják, amelyekben a világtól magát függetleníteni kívánó gondolkodó vall az emberről és a világról. Figyelemre méltó oldalakat szentelt naplójában a klasszikus és kortárs írók értékelésének is.

Halála után kiadott művei: Fragments d’un journal intime (Töredékek egy bizalmas naplóból) /1883); Journal intime (Bizalmas napló)/1922-23); Essais critiques (Kritikai esszék)/1931; Journal intime de l’année 1886 (Az 1886. év bizalmas naplója)/1959

[Forrás: Világirodalmi kisenciklopédia]