A berlini határnyitás tere

Van a német fővárosban múzeuma a hírhedt falnak s van emlék-út is, amelyet végigjárva a látogató megismerkedhet a közelmúltnak e drámai szakaszával, amely annyi emberéletet követelt és 28 évre szétszakította Berlin lakosságát, családjait. Huszonegy évvel a fal megnyílása után erről a történelmi napról immár teret neveztek el. Az a forgalmas Bornholmer Strasse közúti hídjánál van, azon a helyen, ahol hajdan a fal egyik határátkelőhelye működött. Günter Schabowski, az állampárt berlini szervezetének első titkára 1989 november 9-i sajtókonferenciáján este hétkor, szinte véletlenül tett említést arról, hogy „tudomása szerint” az NDK polgárai immár szabadon átléphetik országuk határait. Bár a nyugat-német tv-állomások azonnal jelentették az óriási hírt, a berlinieknek még várniuk kellett. A határőrök az első kilépők személyi igazolványába még bebélyegezték, hogy nem térhetnek vissza az NDK-ba, ám az állambiztonság engedélyt adott, hogy ellenőrzés nélkül megnyissák a sorompót a Bornholmer Strasse-nél: az ott várakozó vagy húszezer boldog kelet-berlini autón és gyalog özönlött át Nyugat-Berlinbe, ahol lelkes fogadtatás várt rájuk.

A November 9.-e tér 200 méterén, a fal egy darabja mellett, most 19 tábla idézi fel óráról órára a történelmi nap eseményeit, nagy képeken láthatjuk a ki- és felszabadult kelet-berlinieket. A talajba süllyesztett rozsdásodó vasgerendák hasonló szimbolikus képet sugallnak, mint a budapesti 56-os emlékmű. Az új teret japán cseresznyefák díszítik. Keletről nyugati irányban sűrűsödnek a fák, jelképezve, hogyan áramlott ott a tömeg 21 évvel ezelőtt.
A teret az emlékezés helyszínéül szánták s emlékeztetnek ott Berlin, a német történelem más dátumaira is: a köztársaság 1918-as kikiáltására, az 1923-as Hitler-puccsra és a pogromok 1938-as éjszakájára.
Az emléktér kialakítása 350.000 euróba került. A költségeket abból az alapból fedezték, amelybe az NDK párt- és tömegszervezeteinek elkobzott vagyona került.