200 éves a berlini Humboldt Egyetem
Két évszázada Frigyes-Vilmos porosz király alapította a világhírű berlini egyetemet, amelynek hallgatói, tanárai közül 28 Nobel-díjas került ki. Már alapításakor az oktatást a kutatással ötvöző, korszerű egyetem mintája volt. 256 diákkal kezdte, napjainkban 15.000-nél több hallgatója van, a külföldiek ezrei között nem kevés magyar. A Humboldt története a német történelem szelete: poroszokkal, nácikkal, kommunizmussal, egyesüléssel. És tükrözi a tanult demokraták toleranciáját: az egyetem jeles diákja, Karl Marx idézete továbbra is díszítheti a főépület bejárati csarnokát, ahol október 12-én megkezdődtek a jubileumi ünnepségek.
A porosz király az egyik, az Unter der Lindenen álló családi kastélyt bocsátotta az új egyetem rendelkezésére. A palota máig a főépület – a többi szerte Berlinben. 1946-ig az alapító uralkodó nevét viselte az intézmény, amely a 19. sz.-tól a világ tudományának egyik központja volt. A Grimm-testvérek, Rudolf Virchow, Robert Koch, Albert Einstein, Max Planck, Otto Hahn, Theodor Mommsen – csak néhány a legismertebb nevek közül.
Az egyetem az NDK-időkben kapta mai nevét, mégpedig két von Humboldtról. Wilhelm, a nyelvtudós, a porosz oktatásügy sikeres megújítója volt. Egyetemi modellje, miszerint párhuzamosan tanítsanak és kutassanak a legjobb koponyák, világszerte iskolát teremtett, máig így működnek a vezető felsőoktatási intézmények Amerikától Magyarországig. Fivére, Alexander, a nagy természettudós is sokat tett az Alma Mater Beroliensis felvirágzásáért.
A virágzást a 30-as években a nácizmus akasztotta meg. 1933-tól százával távolították el mind a zsidó származású, mind a baloldali tanárokat és hallgatókat. Más tanárokból az SS nagyjai lettek, nem kevesen álltak Hitler szolgálatába és a Humboldton máig tábla emlékeztet, hogy a hírhedt könyvégetésben akkori oktatói, hallgatói is részt vettek.
A szovjetizált Humboldt
A háború után a Berlin keleti, szovjet övezetében lévő épületekben a megszállók ügyeltek rá, hogy ne újraindítsák az egyetemet: akkor u.i. a nyugati hatalmaknak is lett volna beleszólásuk. „Új” egyetemet indítottak tehát, annak minden akkori következményével: az 1949-től a Humboldtok nevét viselő, de azok szellemét nélkülöző egyetem a kommunista hatóságok teljes ellenőrzése alá került. Tanárok, diákok tucatjai, akik az oktatás, a tudomány szabadsága ellen tiltakoztak, gyorsan eltűntek az NDK, vagy a szovjet hatóságok börtöneiben és a Gulagon, nem egyet kivégeztek. 1948-ra betelt a pohár: amerikai támogatással Nyugat-Berlinben létrehozták a Freie Universität-et, a főváros szabadon működő egyetemét.
A Humboldt az NDK-időkben is ért el sikereket, s a két nagy az újraegyesülés óta is versenytárs, ami csak a diákok javára válik. 1990 után Kelet-Berlin egykori egyeteme megújult, az oktató-személyzet sok, súlyosan kompromittált vagy szakmailag alkalmatlan tagjától megváltak.
A 200. évfordulóról októbertől hosszú ünnepség-sorozattal, konferenciákkal emlékeznek meg. Előkészülve nagy viták folytak arról: mi legyen az NDK-korszakban a főépület előcsarnokában elhelyezett Marx-idézettel, amely aranyozott betűkkel hirdeti az egykori Humboldt-diák ismert tézisét: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték: a feladat az, hogy megváltoztassuk.”
A vita kimenetele: „a provokatív feliratot, mint a történelmi múlt emlékét, meg kell őrizni”. Brit művész nyerte a pályázatot, ő alakíthatta ki a Marx- felirat látványát, amely „a korábban megosztott ország toleranciáját és belső békéjét” hivatott kifejezni.
